Az idei, a 85. Ünnepi Könyvhéten jelent meg a Körkép című antológia, mint már annyi éven keresztül, a Magvető Kiadó gondozásában. Az évente kiadott novellaválogatásnak több mint ötvenéves hagyománya van, a legelső Körkép antológia 1964-ben látott napvilágot. A legújabb kötetben negyven mai magyar író kisprózája kapott helyet. Az íróként, költőként és szerkesztőként ismert Király Levente az alábbi jelenős folyóiratokat szemlézte az antológia szerkesztésekor: 2000, Alföld, Alibi, Bárka, Élet és Irodalom, Eső, Hévíz, Holmi, Kalligram, Kortárs, Látó, Litera.hu, Magyar Napló, Mozgó Világ, Műút, Népszabadság, Palócföld, Új Forrás, Vörös Postakocsi.

A szerkesztő-válogató az MTI-nek azt nyilatkozta, hogy több szempontot figyelembe véve válogatta össze az elmúlt év minőségi kisprózáit. Elmondása szerint nem saját ízlésvilága volt a mérvadó, inkább a mai magyar rövidpróza sokféleségét szerette volna bemutatni. Így került a kötetbe többek között, történelmi elbeszélés, drámaszerű, esszéisztikus és klasszikus novella is.

A válogató Beck Tamás, Csabai László, Cserna-Szabó András, Csobánka Zsuzsa, Darvasi László, Debreceni Boglárka, Dragomán György, Egressy Zoltán, Forgách András, Garaczi László, Győrffy Ákos, Halász Margit, Jassó Judit, Kiss László, Kiss Ottó, Kontra Ferenc, Kőrössi P. József, Láng Zsolt, Magyary Ágnes, Mán-Várhegyi Réka, Maros András, Márton László, Molnár Miklós, Muszka Sándor, Németh Ákos, Novák Zsüliet, Papp Sándor Zsigmond, Parti Nagy Lajos, Péterfy Gergely, Podmaniczky Szilárd, Schein Gábor, Schreiner Dénes, Szabó Róbert Csaba, Szvoren Edina, Toroczkay András, Tóth Krisztina, Tóth Marcsi, Váradi Nagy Pál és Vészits Andrea írásait vette fel a kötetbe, felsorakoztatva ezzel több korosztály szemléletmódját. A fentiek mellett Sigmond István A bohóc című novellája is az antológia részét képezi, mellyel a szerkesztő méltó emléket állít a nemrégiben elhunyt romániai magyar prózaírónak.

A névsorból kitűnik, hogy a kötetben egy vajdasági magyar szerző is szerepel. Az idén József Attila-díjban részesült Kontra Ferenc A kitépett hús helyére című kisprózáját a pontos kifejezésre való törekvés és a személytelenség jellemzi. Egyetlen szereplőt sem nevez meg művében, csak az apa személyében lehetünk biztosak. A tilalom ellenére horgászni kényszerülő narrátor (feltételezhetően kisfiú) felfokozott izgalmi állapota, rettegése majd újra és újra előtörő fájdalma pontról pontra kirajzolódik a szövegből: „Az ujjamba akadt a ragadozó halfog, akár a horog, és kitépett egy darab húst; felkaptam a kezem, mint amikor a tövis szúr belém. Abban a pillanatban elöntötte a számat a vér, aztán a tenyerembe fogtam a sérült ujjat, mintha valaki másé lenne, olyan élettelennek éreztem a fájdalomtól.” A narrátor lelki válsága a versenyszellem, a bizonyítási vágy és a küzdés dilemmáinak metszeteként mutatkozik meg a kontextusban.

A kötet írásairól elmondható, hogy leggyakrabban az epikus elemek jutnak bennük kifejezésre, de vannak szövegek, melyek a történetmondás mellett a dráma vagy az líra jellemző jegyeit hordozzák. Ilyen, többek között, Garaczi László Tanítási szünet és Kőrössi P. József Budapest. Almabefőtt című szövege is. A mindnyájunkban meglévő félelmek, a mélabú, a keserűség, az életszerű hétköznapiasság túlnyomórészt ránehezedik a szövegtestekre. A kisprózák nem zökkentik ki az olvasót a jelen pesszimizmusából, a győztesek és a vesztesek állandó ingázása szabja meg a sorokat. Beck Tamás kötetnyitó alkotása (Csil) is erről az egyensúlykeresésről tanúskodik. A szereplőket a tudat és az emóciók összeütközése befolyásolja, s ez a befogadó érzelmeire erősen hat, sőt tömören rávilágít a bonyolult emberi viszonyokra is.

[...]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Magyar Klementina, Magyar Szó Online, 2014. szeptember 13.