Egy másik árokpart – Potozky László: Éles (Gittegylet)
(kiadvány: Éles)

A Sztrugackij fivérek kisregényében annak idején, számomra nagyon emlékezetes módon, arról elmélkedtek a szereplők, hogy mindaz, ami körülveszi őket (a kaotikus és érthetetlen világ) talán csak egy számukra felfoghatatlan, náluk fejlettebb kultúra árokparti piknikjéből hátramaradt szemétkupac. Ebben a Zónában guberálnak a Sztalkerek, de manapság mintha mi magunk is a Zónába költöztünk volna, és mintha a mi mindennapjaink sem szólnának másról, csak arról, hogy értelmes életcélokat próbálunk kiásni a szemét alól, hogy aztán holmi halálos csapdák között lavírozva ezeket valahogyan meg is valósítsuk.

Aki látta Tarkovszkij filmjét, az biztosan érti, milyen szürkeségre gondolok, amikor azt mondom, Potozky László Éles című regénye a kétségbeesett semmi szürkeségében játszódik. A fiatal szerző regényét már sokan üdvözölték úgy, mint a mai fiatal harmincasok életérzésének hű krónikáját. Hogy ez valóban így van-e, azt nem tudom, de az biztos, hogy ez esetben én egyáltalán nem szeretnék fiatal harmincas lenni.

Az Éles az a fajta 21. századi fejlődésregény, amelyben rohadtul nem fejlődik senki sehová, csak a törekvés ködös árnyképeit látjuk, meg azt, ahogyan az idő telik. Telik az idő, de nem múlik semmi. Tudom, kellene erre valami új terminus, ami kifejezi azt, mennyire nem mozdul a szereplők személyisége sehová a történet folyamán, valami, ami kifejezi a személyiségfejlődésben megjelenő, önmagukba visszatérő mentális hurkokat. Talán a loop találó elnevezés volna.

Potozky László regényében gyakorlatilag minden szereplő, de különösen is a főszereplő-narrátor, naphosszat önnön mentális hulladéklerakójában guberál, aztán iszik, ül, fekszik, nézi a világot, nézi Isten helyét, de semmit nem kérdőjelez meg, és semmin nem akar, vagy nem tud, változtatni, mert számára értelmét veszítette az objektív jó és a rossz: csak a szubjektum érzéketlenné anesztetizált alapfogalmai működnek; a szeretet, a gyűlölet, és mindenek felett a fájdalom, melyhez alig van szükség társas kapcsolatokra.

[...]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Gittegylet.com, 2015. július 31.

2015-07-31 15:01:39
Mítosz a 20. századról
Darvasi László monumentális nagyregénye 1908-tól 1957-ig vezet végig a magyar történelmen. A vidéki kastély grófja felesége halála után valószerűtlen építkezésbe fog: egy elpusztíthatatlan...
A nagy múltú antológia idén is az elmúlt év folyóiratterméséből válogatja ki a legfontosabb verspublikációkat.
Mítosz a 20. századról
Darvasi László monumentális nagyregénye 1908-tól 1957-ig vezet végig a magyar történelmen. A vidéki kastély grófja felesége halála után valószerűtlen építkezésbe fog: egy elpusztíthatatlan...
Új versek, régi témák
Nádasdy Ádám versei az emberélet útjának felén túlról szólnak. Az utazás folyamatos: billegünk a csónakban, kanyarodunk a teherautóval, viháncolunk a kertben, vagy éppen hátsó lépcsőkön...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Támogatók ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ