Krusovszky Dénes A fiúk országa című kötetét először kézbe véve tekintetünket megragadja a különleges hangulatú bo­rító. A címoldalon lévő, Kékesi Donát ál­tal készített fotón egy parkolóban heverő férfit látunk. Arca láthatatlan, csak test­alkatából és öltözékéből tudunk nemére következtetni.

A férfi takarásban lévő arca egyben egy megelőlegezett utalás is lehet a novellák központi szereplőinek változatosságára, ugyanis Krusovszky írásaiban sokféle egyénnel találkozunk: az óvodás fiúgyerektől kezdve a lázadó kamaszon keresztül az élete alkonyán járó mesteremberig. Ezek az alakok és a kilenc novellából kirajzolódó életesemé­nyek alkotják közösen a címben szereplő fiúk országát. Milyen ez az ország? Mi­lyen a földrajza és kik lakják? A felvetődő kérdésekre választ a novellák együttes olvasatából kaphatunk.

Krusovszky történetei egy zord vidé­ket rajzolnak föl: az írásokon keresztül egy olyan területet látogatunk meg, ahol alapvető élettapasztalat a válás, az elsza­kadás, az abortusz és a régi sérelmekből, illetve elfojtásokból táplálkozó erőszak, a kilátástalanság és a csalódottság. Ezen a tájon elveszett egyének bolyonganak, akik megpróbálnak az életükben bekö­vetkező eseményekből tanulva megvál­tozni.

A történeteket meghatározó egyes traumák valamiféle beavatódásként is értelmezhetőek, hiszen, ha a gyakorlat­ban nem is, de elméletben a férfivá válás folyamatát hivatottak szolgálni. Ugyan­akkor a szereplők ebben a folyamatban mintha elakadnának; felismerik a társa­dalom és a környezetük által rájuk rótt feladatot, ám egyedül maradnak prob­lémáikkal, és magányosan léteznek egy olyan világban, ahol az egyik alapvető elvárás, hogy férfiként viselkedjenek. Ez a nyugati társadalmakban erősen je­lenlévő elvárási horizont Krusovszky Dénes szereplőire bénítóan hat: a meg­követelt identitáskategória az egyénen belül egy állandó komplexust és szoron­gást épít föl. A férfivá avatódás csak egy módon következhet be: ha az adott sze­mély felismeri, hogy ebből az ördögi kör­ből kizárólag az események elfogadására és megértésére tett kísérlet által léphet ki.

Az írások központi alakjai a felszínen kissé esetlenül, egyik életszituációtól a másikig botorkálnak, s a sorok között, a művek mélyebb rétegeiből kiolvasható, hogy karakterük a XXI. század emberé­nek problémáit személyesíti meg. Az el­lenkező nemmel való kapcsolatteremtés, az elszigetelődés, illetve az egyes érzel­mek kimondhatóságának problematiká­jára, a traumák, krízisek életen át tartó hatásaira, valamint a felnőtt és felelős­ségteljes férfiszerep modern korban való betöltésének

lehetetlenségére világítanak rá. Az e témákon belül is széles skálán mozgó novellák éppen ezért a férfivá, illetve érett felnőtté válás lehetséges alle­góriáiként működnek.
Krusovszky az egyén életében be­következő sérelmeket és krízispontokat tárja föl, amik ezáltal képesek magyará­zatot adni a későbbi, már kiforrott sze­mélyiségek frusztrációira és szorongása­ira. A Mielőtt apámat kettéfűrészelték című novellában egy család széthullásának jellegzetességei egy viszonylag zárt cse­lekményrendszeren belül jelennek meg. Azonban a nyitva hagyott történet, a cirkusz porondján, a bűvészmutatvány­ban részt vevő apa ordítása mintha elő­irányozná a család és elsősorban a két gyermek történetének folytatását; egy testvérpár egyik első traumájának felidé­zésével kezdődik a szöveg, ami ugyan­akkor a későbbi életükre hatással levő eseménysorozatra világít rá.

[...]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Malek Izisz, Irodalmi Szemle Online, 2015. febr. 5.