Vérlázító egyszerűsítéssel: kétféle író van (meg a sehova se tartozó harmadik). A bölcsész, aki régen éjjel-nappal körmölt (mint Balzac), újabban pedig hol ír, hol nyilatkozik. A „nem bölcsész”, aki az írás mellett erős gyökeret ver egy „hétköznapi” foglalatosságban, amint Saint-Exupéry pilóta volt, Melville bálnavadászhajón szolgált, Rimbaud fegyverrel kereskedett, Villon hivatásszerűen csavargott és koldult, Shakespeare Anglia legjobb lókupece volt. (Centauri: Saint-Exupéry első csókja)

A fenti sorok szerzője, a polgári nevét titokban tartó Centauri pedig gazdálkodó, állattartó, természetfotós és lelkes túrázó. Láttunk róla képeket, blogján és Facebook-oldalán követhetjük bejegyzéseit, végignézhettünk természetjáró túrái tudósítását, konkrét személyleírást azonban nem tudunk kapcsolni a szerzőhöz. „Ha angol név állna a címlapon, simán elhinném, hogy egy ragyogó amerikai regény briliáns fordítását olvasom.” (Tábor Ádám: Ex libris) Ha Centauri első regénye, a 2013-as Jégvágó Boldog Zoltán szavaival élve meglékelte koponyánkat, akkor a második, a 2016-ban megjelent Jákob botja padlóra küldött. A könyv látszólag egy Jack London életrajzi regény, a valóságban inkább egy útmutató kezdő kalandoroknak, kitaszítottaknak, és mint olyan, bibliai és mitológiai alakokat is eszünkbe juttathat.

Így a mottók életre hívják Odüsszeuszt, aki furfangos eszével győzte le ellenségeit és hosszú bolyongás után térhetett haza családjához. És az atyját, Izsákot megvezető Jákobot is, akinek tette után menekülnie kellett testvére, Ézsau haragja elől. Az idézett bibliai részlet Jákob angyallal folytatott tusáját és megigazulását mutatja be, melynek során elhagyja régi nevét és új, Istentől áldott nevet kap. Valahogy így születik meg a főhős karaktere is az 1890-es évek San Franciscójában. John Griffithből Jack lesz, itt azonban – Jákobbal ellentétben - hiányzik a transzcendens kinyilatkoztatás, hisz Johnny dönt, úgy, hogy megválik családjától és ezzel együtt nevétől is. „Próbáld megérteni: veszítsem el az utolsót is, ami még az enyém? Hogy miért kockáztatnék bármit is egy név miatt?” […] Kizárt, hogy csak annyira vigyem, mint az apám, bár fontos tudnod, hogy ő a legjobb ember, akit ismerek.” (74.) Johnny határait feszegeti, és gyermekkorától küldetését és célját keresi, azt, hogy „él-e benne(m) egy Odüsszeusz? (22.)

A tisztességes és befolyásolható apa felett a sötétség, a második feleség őrködik. „Titok, hogy Flora Wellman meddig él, de az már tudható, hogy meddig volt benne élet. Mindössze kilenc hónapig. A fogantatásom éjjele és a megszületésem közötti időben”. (223.) Flora Wellman a démoni erő, aki diftériás gyerekeit a gardróbba zárja, elveszi Jack nyári keresetét, nevelt lányát metszőollóval kopasztja meg, amikor meghallja, hogy egy fekete szemű és bőrű fiúról ábrándozik. Ellentéte Jack dajkája: „Jenny anyót abból az anyagból gyúrták, amely a lélek alkotója is. Jenny anyó a védelmező, forró és örök, fekete gyapot. Ízig-vérig lélek.” (78.) Ez a két, a végletekig kisarkított figura hozza be a regénybe a misztikus, földön túli világot. Van itt halottidézés, kísértetjárás és vérfagyasztó rítusok, mindez Flora Wellmann ízlése szerint. Hasonlóan egy-egy vonással megrajzolt figura az apa is, tudjuk róla, hogy tisztességes és naiv gazdálkodó, aki „nem találja a helyét a kapanyél és gereblye nélkül” (74.) és bármikor képes feláldozni magát, vagy fia jövőjét felesége jólétért. A miértekre azonban nem kapunk választ, nem tudjuk, milyen erő vonzza az apát ehhez az ördögi alakhoz. Jack ezekkel a tipizált szereplőkkel egyfajta magánmitológiát teremt, megkonstruálja saját meséjét gonosz boszorkánnyal, jóságos varázsdadával és az elátkozott királlyal. Ebből a történetből nem maradhatnak ki a barátok sem. Potti, az írástudatlan rakodómunkás, „aki kínok kínjával öltött ember alakot” (61.) mindenhová követné Jacket. És Luise, a piprerkőc értelmiségi író, akit pedig főhősünk követ. Jack a két világ közt egyensúlyoz, matrózként két hajóút alatt rangidős lesz a Red Snow-n, tekintélye van a kikötőkben, a polgári világban azonban rosszallóan méregetik a fiút.

[...]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás:Nagy-Horváth Bernadett, Ambroozia.hu, 2016. dec. 11.

Megjelent az Ambroozia 2016/6. számában.