Mit jelent orosznak lenni? (Dunszt.sk)
(kiadvány: Jákob lajtorjája)

„Ulickaja szerintem nagy író, mert egyszerre van benne hihetetlen empátia, ahogy belebújik hősei (…) lelkébe, és valami hűvös távolságtartás: szinte tudósi precizitással, kívülről szemlél mindent. Nem véletlen, hiszen eredetileg biológus volt. Mintha mikroszkópon át nézné az embertˮ – írja M. Nagy Miklós az orosz irodalom régi és új sztáríróiról, az orosz szerzők magyarországi kiadásáról szóló anekdotikus könyvében (M. Nagy Miklós: Ha nem is egy bomba nő. Szerelmesregény. Cartaphilus Könyvkiadó, Budapest, 2014. 120.). És pontosan így van ez a szerzőnek a Jákob lajtorjája című, magyarul 2016-ban megjelent új regényében is.

Ez a nagy ívű családregény öt generáció történetét meséli el az 1800-as évek végétől a közelmúltig, azaz a 2000-es évek elejéig. A két főszereplő Jakov Oszeckij (1890–1956), a zenerajongó költő-mérnök nagyapa és az unoka, a színházi látvány- és díszlettervező, örök lázadó Nora Oszeckaja (1943). A történet egy 1975-ös eseménnyel kezdődik, Maruszja, a nagymama, Jakov nagyapa (volt) feleségének halálával, és a 2011-es évben ér véget, az „új Jakovˮ, Nora unokájának a születésével és a „régi Jakovˮ KGB-s aktáinak feltárásával. Maruszja hagyatékából származik az a poloskával teli láda is, amelyet Nora hazavisz a saját lakásába, majd évekig nem mer kinyitni, egészen addig, mígnem mindenki meghal a családjából, aki a levelek, dokumentumok és naplótöredékek sötétben maradt részleteiről mesélni, a kérdésekre pedig válaszolni tudhatna. (Arról egyébként, hogy ez valóban így történt, és hogy ezek a levelek mind Ulickaja saját családjának történetét elmesélő, létező dokumentumok – amelyek a regény írása során csak helyenként szorultak némi módosításra, szerkesztésre – az írónő Veiszer Alindának mesélt egy televíziós beszélgetésben.)

Így ezek a kérdések valóban nyitottak, megválaszolatlanok maradnak. Az sem derül ki, hogyan lett a francia műveltségű, bohém Maruszjából, a Fröbel Társaság nevelőnőjéből és Rabenyek stúdiójának mozdulatművészéből olyan öregasszony, aki egy poloskákkal teli moszkvai szobában él haláláig, magányosan; aki kölnit permetez a szobája levegőjébe takarítás és mosakodás helyett; akinek a mocskos ablakából alig látni ki az utcára; és aki szerint a függöny a kispolgárság jele.

Ő az őskép és az origó, akinek az élete a nők társadalmi szerepéről, sorsukról a politika tükrében, a nőnek mint önálló alkotó vagy közéleti embernek a létezéséről, esélyeiről beszél. Sejthetjük, hogy Maruszja életét a háború tette végérvényesen tönkre. Szerelmétől, Jakovtól is a háború miatt válik el, hiszen „Postabélyegekkel nem lehet fönntartani egy házasságotˮ (584.). Jakov az 1911-es házasságkötésük és az első önkéntes katonai szolgálatától fogva (kis szünetekkel) 1955-ig, azaz a halálát megelőző évig folyamatosan távol van otthonától. Az 1930-as évek elején a (nem csak a) műszaki értelmiség elleni támadás, a „kártevőkˮ kiszűrése széles fronton zajlott, s elérte Jakovot is. Később, az 1940-es évek végén burzsoá-nacionalista-angolbarát vádakkal tartóztatják le. Az utolsó büntetését már az abezi rokkanttáborban tölti, ahová a rabokat a végkimerülés stádiumában, meghalni irányítják. Bár ő még innen is hazatér, de Moszkvában továbbra sem kaphat letelepedési engedélyt – Moszkva 100 km-es határán kívülre, Kalinyinba küldik meghalni. A levelekkel fenntartott házasságot Maruszja bontja fel a férje távollétében. Az idősebb Jakov Oszeckij alakja szinte a tizenkilencedik század klasszikus orosz irodalmi hagyományba íródik bele. Hegelianizmusa, politika- és társadalomtudományi érdeklődése Turgenyev, romantikus szabadságvágya és elveszettségtudata Lermontov alakját idézi meg.

[...]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Szabó Lovas Emőke, Dunszt.sk, 2017. jan. 31. 

2017-01-31 17:19:23
Nobel-díjas írónk, Kertész Imre munkásságának sokféle irányból történő megközelítéseit tartalmazzák a kötet tanulmányai. A szerzők meggyőződése szerint Kertész maga semmit sem akart...
Fordította: Benczik Vilmos, Csuday Csaba, Dely István, Kutasy Mercédesz, Litvai Nelli, Nagy Mátyás, Scholz László, Szőnyi Ferenc
Macondói és más történetek
Gabriel García Márquez novelláiban különcök és átlagemberek végtelenül szomorú, teljesen hihetetlen és nagyon ismerős történeteit követhetjük. A szerző képes rá, hogy kiszakítson térből...
Hold-mezőben, Kancsali utca 3. szám alatt lakik Amália, a világ legszomorúbb boszorkánya, aki azt meséli el nekünk, hogyan telt élete első száz esztendeje: hogyan rendezgette pöttyösbögre-gyűjteményét,...
Kner Piroska a Gyomai Kner Nyomda alapítójának, Kner Izidornak volt a legfiatalabb húga. 1877-ben született Gyomán, élete nagyobb részében háziasszonyként élt Rákosligeten. 1915-ben, a kor...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ