Csevegés és ars poetica: Az Apokrif Online-on közölt két Mándy-levél elé

Írók magánlevelezését alapvetően három célból szokás olvasni. Van, aki nem tud betelni egy szerző stílusával, és az életmű publikálásra szánt részének végére érve is szeretné még tovább hallani a jól ismert hangot. Van, aki a szerzőt mint magánembert reméli jobban megismerni a levelekből. És van, aki az írói életművet megvilágító kijelentéseket, véleménynyilvánításokat, ars poeticákat keres bennük.

Mándy Iván Apokrif Online-on közölt két levele a harmadik típusú olvasónak kedveznek a legkevésbé, de azért számukra is tartogatnak valamit. A Déry Tibornak írott levélben Mándy azért méltatja a G. A. úr X-ben című regényt, mert az véleménye szerint olyan világot teremt, „ahol minden borzalom mellett is olyan kedves minden. / És ez az érdekes, ahogy az ember megkedveli azt a derűs, ártatlan borzalmat. Talán, mert minden és mindenki annyira valódi.”

Mándy saját műveiben is ezt a fajta kevert hangnemet alkalmazza: a kallódó figuráit körülvevő világba igyekszik belecsempészni valamiféle bájt (például a saját életet élő tárgyak szerepeltetésével). Érdemes azt is megfigyelni a fenti idézetben, hogy Déry (anti)utópiáját „valódinak” érzi. Az utópikus gondolatkísérlet és a valódiság közötti feszültség eltörlődik, és további elemzések tárgyát képezhetné, hogy Mándy műveiben a fantasztikus elemek miért nem aláássák, hanem erősítik az ő világa „valódiságának” benyomását (talán a leírások érzékletessége miatt?).

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Tamás Péter, Apokrif Online, 2018. október 26.