A Mágneshegyen innen és túl (Litera)

Elgondolkodtatóan mutat rá az ezredforduló értelmiségi világnak a szemellenzősségére, vakfoltjaira és fatális tévedéseire, melyek bőven meghatározzák ma is a Magyarországon élők észjárását. – Mán-Várhegyi Réka Mágneshegy című regényéről Modor Bálint írt kritikát.

Mán-Várhegyi Réka első regényét, a Mágneshegyet találóan foglalja össze a Filmtekercs kritikusa, Huber Zoltán: „Szociológusok keresztezik egymás útjait”. Talán még találóbb a Jelenkor Online kritikusának, Kőszeghy Lászlónak az összefoglalója Súlyos szabálytalanság című kritikájában, ahol összeköti a regényben megjelenő három fontos nevet, a felső középosztálynak oly sokszor görbe tükröt állító Woody Allenét, a neoliberalizmus túlzott, közösségromboló individualizmusát bíráló szociológus Zygmunt Baumanét és a társadalmi egyenlőtlenségek emberi tapasztalataira nyitott Bourdieu-ét: „Azt is mondhatnám, Mán-Várhegyi áthelyezi – mutatis mutandis – a Woody Allen-filmekből ismert, iszogatós-beszélgetős összejöveteleket egy Zygmunt Bauman-i, ambivalens, posztmodern világ Budapestjére, és az interakciókat a társadalmi megkülönböztetés módjaira érzékeny, bourdieu-i tekintettel figyeli.”

Ebben a kései kritikában leginkább a regény formai talányával foglalkozom, amit Kőszeghy kritikája címében úgy fogalmazott meg, hogy súlyos szabálytalanság. A kilencvenes évek prózája felől olvasva, vagy a vele egy időben megjelent másik, a közelmúltunkról beszélő regény, Bartók Imre Jerikó épül című könyvének távlatából kevésbé tűnnek súlyosnak a Mágneshegy szabálytalanságai. Mégis több olvasója, kritikusa úgy találja, hogy a Mágneshegy megvezeti az olvasóját, mert míg az első feléből úgy tűnik, hogy realista kódon keresztül a budapesti értelmiség, különösen a szociológusok világát, párhuzamos történeteit mutatja be olvasójának, addig a regény második felében – legfőképpen Békásmegyer ábrázolása közben – mágikus realista kódra vált. Ezt a poétikai megoldást többen méltatták, mások a regény megoldatlanságának látták, de eddig nem találkoztam olyan kritikával, melyben értelmezni próbálták volna. Mielőtt erre rátérnék, nézzük, mivel is állunk szemben.

„És nem, nem a honvágy kínozza. Ahhoz túl jól emlékszik rá, hogy milyen rémesek tudnak lenni az otthoni hétköznapok, hogy az úgynevezett magyarok gonoszak és szerencsétlenek, hogy bizonyos értelemben predesztinálva vannak a szenvedésre, a keserűségre, a lelki és szellemi nyomorúságra” – gondolja magában a Mágneshegy Bőrönd Enikő nevű hőse 1999 nyarán, amint éppen próbálja magának megmagyarázni kívülről ésszerűtlennek tetsző döntését, hogy a világ szimbolikus centrumából, New Yorkból visszaköltözik a (fél)periférikus Budapestre. Enikő belső forrongásában az olyan kultúrák önutálata csendül meg, melyek a nyugati kultúrára követendő és utolérendő mintaként tekintenek. Az idézetben az egyes szám harmadik személyű elbeszélő függő beszédben idézi Enikő gondolatait, átvéve azok ritmusát, így egyszerre engedi közel az olvasót az ő tudatához, és teremt egyúttal ironikus távolságot is. Ez a regény egyik leggyakoribb retorikai eljárása.

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Modor Bálint, Litera.hu, 2019. január 26.

2019-01-26 15:36:48
Szerettünk volna még egy kötetet együtt elkészíteni, így született meg az Elegendő ok. Kántor Péter a 2017 óta írt versei közül válogatta: múlt, emlékezet, közélet, járvány, betegség...
Fordította: Patat Bence
A Harcok című hatodik kötettel zárul Karl Ove Knausgard önéletrajzi regényfolyama. A szerző Malmőben él második feleségével, Lindával és három gyerekükkel. Az első Harcom-regény, a Halál...
Fehér Béla fergeteges regényében a jelen és a múlt, a hétköznapi és a különleges, a valóságos és a természetfeletti szférák gabalyodnak össze.
A vastavai Sárga Pipacs vendégfogadó...
Schein Gábor új könyve igazi fantasztikus olvasmány. A verses regény azzal a káprázatos ötlettel játszik el, hogy miképpen írható meg Európa és a nyugati civilizáció históriája, ha annak...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ