„Koestler fikciója magas színvonalú szépirodalom” – Interjú Mesés Péterrel (Minden Nap Könyv)
Bár Arthur Koestler 1939-1940-ben németül írta Sötétség délben című regényét, a történetet mégis szerelme, Daphne Hardy angol fordításából ismerte meg a világ, mert az eredeti szöveg a második világháború elején elveszett. 2015 nyarán azonban egy német doktorandusz, Matthias Weßel fantasztikus felfedezést tett: a svájci Europa Kiadó dokumentumai között rábukkant egy Rubaschow című regényre, amely a Sötétség délben legvégső szerzői változata. Arthur Koestler mesterművét a német eredetiből Mesés Péter fordította, akivel a regényről, Koestlerről és a műfordítói munkáról beszélgettünk.

65 évvel a megjelenése után, 2015-ben került elő Arthur Koestler regényének eredeti német nyelvű kézirata a svájci Europa Kiadó irattárából. Lehet arról tudni valamit, hogy hogyan került hozzájuk a könyv? Visszautasították a szerzőt, vagy el sem olvasták a szöveget?

A kézirat egészen pontosan az Europa Verlagnak a zürichi Zentralbibliothekban őrzött anyagából került elő. De arról, hogy miként került oda, nem sok mindent tudhatunk. Elképzelhető, sőt, igen valószínű, bár ennek nincsen nyoma, hogy a háborús Franciaországból maga Koestler küldte el Emil Oprechtnek, az Europa Verlag vezetőjének, hiszen ismerték egymást. De azt, hogy mikor és miként került oda, a kiadóban olvasta-e valaki vagy sem, nem tudjuk.

 

Amikor Koestler életének első évtizedeiről olvasunk, egy kicsit olyan, mintha egy kalandfilm szinopszisát böngésznénk. Fordulatokban és hihetetlen eseményekben bővelkedő életút tárul elénk, főként a háború alatti kalandjai elképesztők. De ami egészen hihetetlen, hogy mindeközben írta meg az azóta klasszikusnak számító regényét is. Mit tudunk a mű keletkezésének körülményeiről? Hol, mikor kezdte írni?

Koestler a kommunista párt tagjaként 1932-ben a Szovjetunióba utazott, talán az is megfordult a fejében, hogy letelepedik ott. De amit itt látott, súlyos csalódást okozott neki, egyáltalán nem felelt meg annak a képnek, amit az országról magában kialakított. A Szovjetunió, bármennyire is hirdette a propaganda, nem teljesített jól. Azután 1936-ban Spanyolországba ment, haditudósítóként a fasiszták fogságába került, a börtönben minden nap arra várt, hogy mikor végzik ki. Nemzetközi nyomásra végül kiszabadult. 1938-ban találkozott budapesti gyermekéveiből ismert barátnőjével, Striker Évával (aki később Amerikában Eva Zeisel néven vált világhírű keramikusművésszé, formatervezővé). Ő viszont Sztálin börtönében ült másfél évet, és azon kevesek közé tartozik, akik élve kijutottak, de még az országot is elhagyhatták. A szovjet börtönökről ő mesélt Koestlernek. Valamikor ekkor fogalmazódhatott meg Koestlerben a regény gondolata, hiszen nem csak a pártból lépett ki, de az eszmétől is eltávolodott. Mindenesetre a regényt 1939-40-ben írta Párizsban, a német bevonulás fenyegetésének árnyékában, ráadásul igen szegényen, néha kifejezetten nyomorogva. A francia hatóságok is zaklatták, többször került internálótáborba, egyszer szovjet, másszor német kémként tartóztatták le. Szóval, a körülmények nem nevezhetők éppenséggel eszményinek.

Mennyire volt kész, megdolgozott a szöveg, ami 2015-ben előkerült? Kellett rajta még a kiadás előtt igazítani, vagy egy az egyben közölhető volt?

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Hományi Péter, Mindennapkonyv.hu, 2019. március 12. 

2019-03-12 16:38:47
Vígság a végeken
Keresztury Tibor a hétköznapi groteszket felmutató szocio-realista kisformák nagymestere. Legújabb, búcsúnovellákat tartalmazó könyvében egy háború után vagyunk, hősei ebben az ismeretlen,...
Dühös regény a húszas évekről
Egy székely kisváros a 2020-as években: a líceum fiatal, balos tanára meghívja magához vendégségbe az önképzőkör tagjait. Mátyás mellett ott van informatikus felesége, Blanka, de vendégük...
Titkok és találkozások
Fantázia vagy valóság? Tóth Krisztina novelláskötetről novelláskötetre térképezi fel, hol élünk, milyenek vagyunk. Szegények, gazdagok, öregek, fiatalok, jók, rosszak, megtörtek, életerősek,...
Fordította: Kúnos László
Alku az ördöggel
A húszéves Kristian Hadeland 1985-ben Londonba költözik, hogy fotózást tanuljon. Nagy ambíciókkal érkezik a városba, és hiába kap kezdetben negatív kritikákat a képeire, úgy érzi, művészként...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Támogatók ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ