Változatok az egyedire (Élet és Irodalom)

A Faustus Afrikában esszéi a kívülállás és az önazonosság – egymással összefüggő – kérdéseire keresik a választ. A „magyar” fejezet további írásai (az Ajtony Árpádról és Szerb Jánosról készült portré, illetve a Kertész Imre korai vígjátékait elemző esszé; ezeket részben az köti össze egymással, hogy a kortárs kulturális kánonokból kihullott vagy eleve bele sem került szövegekkel foglalkoznak) éppen úgy, mint a később Londoni Iskolának nevezett, részben „emigráns” festőkből álló brit művészcsoport tevékenységéről szóló rész írásai. A kötet főhőse Frank Auerbach – valamint két közeli rokona: Samuel Beckett és William Kentridge; róluk a nyitó- és a zárófejezet szól. (A Faustus Afrikában cím és a borító szintén a johannesburgi képzőművész híres színházi produkcióját idézi.) Három olyan alkotó áll tehát a középpontban, aki a saját identitásán végzett kitartó munkájával képes volt eljutni a „politikán túli szabadsághoz”, s műveivel úgy színre vinni a személyiség megalkotásának részben szükségképpen politikai természetű kérdéseit, hogy maguk a művek kívül maradjanak a közvetlen ideológiai értelmezhetőségen

Miután a szerző röviden összefoglalta, mit gondolt Siegfried Kracauer majd’ száz évvel ezelőtt a detektívregényről, és ismertette a tíz éve magyarul is elérhető esszé ítéletét a műfajról (a krimi fontos zsáner, de nem lehet köze a magaskultúrához, mert a regények nem elég egyediek, és a befejezésük óhatatlanul giccsbe hajlik), azonnal új mondatba kezd. „S valóban van – minimum – egy érv, amely zavarba ejtheti azokat, akiknek imaginárius közösségébe sorolnám magam”, ismeri el a Faustus Afrikában szerzője, s ember legyen a talpán, aki az „imaginárius közösség” hívószavára ne kettőzött érdeklődéssel olvasná tovább a mondatot, hátha ő is e képzeletbeli közösség tagjai közé tartozik, „amit pusztán azért is megtehetek, mert senkit sem hozok vele kényelmetlen helyzetbe, akiknek az elképzelt többes számához tartozók nem kedvelik a giccs szitokszóként való kezelését”, az olvasó bőszen bólogat (vagy épp dühödten rázza a fejét), „s nem feltétlen látom a drámai és jóvátehetetlen esztétikai különbséget a Casablanca remekművé avatott s számos önreflexiót felmutató giccse és Lev Kulesov Alekszandra Hohlovával közösen rendezett, Mi, uráliak című háborús realista idillje között”; és a mondatnak még mindig nincs vége. Újabb négy sorban a szerző elmagyarázza, hogy az utóbbi film milyen (világ)politikatörténeti-kulturális okok miatt válhatott mára jószerivel tökéletesen ismeretlenné a könyv megcélzott olvasói számára.

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Bárány Tibor, Es.hu, 2019. április 26. 

2019-04-26 16:04:40
Nobel-díjas írónk, Kertész Imre munkásságának sokféle irányból történő megközelítéseit tartalmazzák a kötet tanulmányai. A szerzők meggyőződése szerint Kertész maga semmit sem akart...
Fordította: Benczik Vilmos, Csuday Csaba, Dely István, Kutasy Mercédesz, Litvai Nelli, Nagy Mátyás, Scholz László, Szőnyi Ferenc
Macondói és más történetek
Gabriel García Márquez novelláiban különcök és átlagemberek végtelenül szomorú, teljesen hihetetlen és nagyon ismerős történeteit követhetjük. A szerző képes rá, hogy kiszakítson térből...
Hold-mezőben, Kancsali utca 3. szám alatt lakik Amália, a világ legszomorúbb boszorkánya, aki azt meséli el nekünk, hogyan telt élete első száz esztendeje: hogyan rendezgette pöttyösbögre-gyűjteményét,...
Kner Piroska a Gyomai Kner Nyomda alapítójának, Kner Izidornak volt a legfiatalabb húga. 1877-ben született Gyomán, élete nagyobb részében háziasszonyként élt Rákosligeten. 1915-ben, a kor...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Oldaltérkép ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ