Bartis Attila: Az eltűnt idő nyoma (Ekultura.hu)
Az író Bartis Attila már több, mint egy évtizede, A nyugalom elolvasása óta az egyik legszemélyesebb kedvencem, egy olyan szerző, aki egyszerűen nem tud olyat írni, ami ne tarthatna számot az érdeklődésemre. Ugyanakkor a fotográfus Bartis Attila is egy olyan személy, akit A csöndet úgy, és különösen A szigeteken után nem tudok nem kedvelni, és nem elismerni. És ha még azt is hozzáteszem, hogy számomra az évek óta Jáván élő művész emberileg is roppant szimpatikus, nem csoda, ha az alig százoldalas új kötete, Az eltűnt idők nyoma is azonnal elnyerte a tetszésemet, ugyanis itt egyszerre mindhárom Bartis, az író, a fényképész és a magánember is középpontba kerül. […]
A teljes cikk itt olvasható »
Forrás: Bak Róbert, Ekultura.hu, 2019. november 25.
2019-11-25 15:41:22
|
 |
|
|
Versek a szövetségről és a magányról
Távoli világok és egymást tükröző történetek találkoznak Tamás Zsuzsa kötetében.
Az egyik világegy szibériai remetenő alakja köré épül: álomszerű párbeszéd, amelynek létrejötte...
|
|
|
A legkövérebb magyar ember végeláthatatlan előadást tart a tömpemizséri kultúrházban az egészséges táplálkozásról és a méregtelenítés csodájáról, közben sűrűn öblögeti torkát...
|
|
|
Titkok és találkozások
Fantázia vagy valóság? Tóth Krisztina novelláskötetről novelláskötetre térképezi fel, hol élünk, milyenek vagyunk. Szegények, gazdagok, öregek, fiatalok, jók, rosszak, megtörtek, életerősek,...
|
|
|
Fordította: Kúnos László
Alku az ördöggel
A húszéves Kristian Hadeland 1985-ben Londonba költözik, hogy fotózást tanuljon. Nagy ambíciókkal érkezik a városba, és hiába kap kezdetben negatív kritikákat a képeire, úgy érzi, művészként...
|
|
