Bartis fotós-füveskönyvének még egy fontos érvényes állítása minimum van, az, hogy nem hagyja figyelmen kívül az érzékelhetőn túlit, azaz a transzcendenciát. Akár hasonlatba: „ha isten időn kívüli és teljességben látja a világot, akkor valami olyasminek láthat minket, mint mi egy fényképet”, akár egyszerű leírásba emeli, mindenképpen szólni akar a misztikumról. Ez is teszi, hogy a kötetet elolvasva sem fogjuk tudni megmondani, hogy a mi a fotográfia, de mostantól ezt minimum százféleképpen nem fogjuk tudni.

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Nagygéci Kovács József, Revizoronline.com, 2020. január 5.