A markánsan észlelhető ritmussal rendelkező próza intenzív és precíz, részletekbe bocsátkozó gondolatfutamokkal képes felmutatni a maga természetességében az élet és halál nagy gondolathalmazának, filozófiailag terhelt kérdésköreinek banalitását, legfőképp azzal, hogy a mondatok működése mögött is elsősorban a testi működésre koncentrál, azt képezi le. A fiziológiai funkciókkal párhuzamosan bontakoznak ki a szereplők belső tudattartalmai, néhol közvetlen módon, élőbeszéd formájában, máshol a függő beszédnek, egy-egy intertextuális vendégszövegnek vagy a narrátori szólam beékelődésének eltávolító-kimozdító szerepe egyszerre van, és amikor ezek egybeolvadnak, akkor filmjelenetbe illő heterogenitásnak, a világreprezentáció tarkabarka sokféleségének, szinesztézikus, több érzékterületet érintő egybejátszásának lehetünk szem- és fültanúi, kitapintói.

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Tinkó Máté, Mindennapkönyv.hu, 2020. január 11.