A popularizálódással járó tendenciának persze nem csak a horror vált áldozatául. A vámpírokkal „kungfuzó” farkasemberek, a lépcsőn fel-le szaladgáló, hiányos öltözetű leányzók és az egyéb sületlenségek dömpingjében könnyű elfeledkezni a lényegről, a finom borzongásról. Azt, hogy a horror a mazochizmus népbetegséggé vált formája-e, vagy talán a hajdan volt zsákmányállati lét elkorcsosult ösztöneinek kielégülése, nehéz eldöntetni. Rejtély, hogy miért érezzük jónak, miért vágyunk a borzalmakra, de hogy így van, az tagadhatatlan. 

Viszont az, hogy a Düledék Palota miért jó, az már nem akkora rejtély. A kötet félezer oldalán a 18-20. század legnevesebb angolszász szerzőinek rémtörténetei bújnak meg, szám szerint 32. A teljesség igénye nélkül Rudyard Kipling, Edgar Allen Poe, H.P. Lovecraft, Washington Irwing, Sir Arthur Conan Doyle, Bram Stoker borzongató műveit olvashatja a közönség.

A válogatás több szempontból is figyelemreméltó. A fent említett nevek már önmagukban beszédesek. A ködös Albion és az újvilág színe-java legerősebb műveikkel képviseltetik magukat, nincsenek különböző fiókok mélyéről előkotort, félkész vagy joggal kiadatatlan művek, mindenki a lehető legerősebb formáját hozza. A fordítás minősége remek, az utószó nélkül rá sem lehet jönni, hogy a művek nagy része újra lett fordítva, hogy így még élvezetesebbé váljon a mai kor olvasója számára.

A válogatás másik kiemelendő szempontja a változatosság. Itt bizony a horror valamennyi válfaja képviseltetve van: a barokk kastélyok kísértetei, a tudomány szörnyei, a misztikus Kelet, a hömpölygő nagyváros mocska, a mocsár bűze, az erdő, zaklatott menekülés, a visszafogott borzongás. Ennek is köszönhető, hogy az élmény nem laposodik el. Az ember egyik világból a másikba esik, csakúgy, ahogy egyik ámulatból a másikba.

A novellák a megírásuk szerinti kronológiai sorrendben követik egymást, és meg kell valljam, az első néhány még nem igazán nyerte el a tetszésemet. Bár irodalmi értékük tagadhatatlan, a horror faktoron azért meghagyta nyomát az idő vasfoga. A borzongató élményekre vágyók elszántsága tehát kissé megcsappanhat az első két-három mű után, de megéri átevickélni rajtuk, mert a bemelegítés feladatát derekasan elvégzik. Utána pedig jöhet a fent említett ámulatból ámulatba esés.

A cápát, az ufókat és az adóellenőröket leszámítva van itt minden, amitől rettegünk: zombik, ragály, téboly, szörnyeteg, vadállatok. A körítés telitalálat, a történetek minősége nem különben. Ajánlott mindenkinek, aki ki van éhezve egy kis színvonalas borzongatásra.