
Igényes borzongás
A horror műfaja mára kommercializálódott, ellaposodott, sekélyessé vált. Pedig a borzongatás nem mindig jelentett egyet a silány minőséggel (persze azért akadnak gyöngyszemek ma is). Voltak idők, amikor ezt a műfajt még magasan jegyzett művészek játszották, amikor még lehetett intellektuális élmény is egy rémtörténet, ahogy azt a Düledék Palota című antológia is bizonyítja. A popularizálódással járó tendenciának persze nem csak a horror vált áldozatául. A vámpírokkal „kungfuzó” farkasemberek, a lépcsőn fel-le szaladgáló, hiányos öltözetű leányzók és az egyéb sületlenségek dömpingjében könnyű elfeledkezni a lényegről, a finom borzongásról. Azt, hogy a horror a mazochizmus népbetegséggé vált formája-e, vagy talán a hajdan volt zsákmányállati lét elkorcsosult ösztöneinek kielégülése, nehéz eldöntetni. Rejtély, hogy miért érezzük jónak, miért vágyunk a borzalmakra, de hogy így van, az tagadhatatlan.
Viszont az, hogy a Düledék Palota miért jó, az már nem akkora rejtély. A kötet félezer oldalán a 18-20. század legnevesebb angolszász szerzőinek rémtörténetei bújnak meg, szám szerint 32. A teljesség igénye nélkül Rudyard Kipling, Edgar Allen Poe, H.P. Lovecraft, Washington Irwing, Sir Arthur Conan Doyle, Bram Stoker borzongató műveit olvashatja a közönség. A válogatás több szempontból is figyelemreméltó. A fent említett nevek már önmagukban beszédesek. A ködös Albion és az újvilág színe-java legerősebb műveikkel képviseltetik magukat, nincsenek különböző fiókok mélyéről előkotort, félkész vagy joggal kiadatatlan művek, mindenki a lehető legerősebb formáját hozza. A fordítás minősége remek, az utószó nélkül rá sem lehet jönni, hogy a művek nagy része újra lett fordítva, hogy így még élvezetesebbé váljon a mai kor olvasója számára. A válogatás másik kiemelendő szempontja a változatosság. Itt bizony a horror valamennyi válfaja képviseltetve van: a barokk kastélyok kísértetei, a tudomány szörnyei, a misztikus Kelet, a hömpölygő nagyváros mocska, a mocsár bűze, az erdő, zaklatott menekülés, a visszafogott borzongás. Ennek is köszönhető, hogy az élmény nem laposodik el. Az ember egyik világból a másikba esik, csakúgy, ahogy egyik ámulatból a másikba. A novellák a megírásuk szerinti kronológiai sorrendben követik egymást, és meg kell valljam, az első néhány még nem igazán nyerte el a tetszésemet. Bár irodalmi értékük tagadhatatlan, a horror faktoron azért meghagyta nyomát az idő vasfoga. A borzongató élményekre vágyók elszántsága tehát kissé megcsappanhat az első két-három mű után, de megéri átevickélni rajtuk, mert a bemelegítés feladatát derekasan elvégzik. Utána pedig jöhet a fent említett ámulatból ámulatba esés. A cápát, az ufókat és az adóellenőröket leszámítva van itt minden, amitől rettegünk: zombik, ragály, téboly, szörnyeteg, vadállatok. A körítés telitalálat, a történetek minősége nem különben. Ajánlott mindenkinek, aki ki van éhezve egy kis színvonalas borzongatásra. Kiadvány:Düledék palota - Klasszikus rémtörténetek Magvető Kiadó, 2009. Forrás:kikotoonline.hu 2010. 05.11.
2010-05-27 14:17:10
|
 |
|
A krimiíró nyomoz
Bognár Péter regényének főszereplője egy, a szerzőre veszélyesen hasonlító író, aki azzal szembesül, hogy bűnügyi regényei talán maguk is bűnügyeket okoznak. De nem olyan könnyű abbahagyni...
|
|
Újrakezdő nők történetei
Ahogy az Erdő van idebenn lapjain ismerőssé váló falu félúton van Eger és Ózd között, úgy találja meg a helyét Tóth Marcsi bemutatkozó könyve a novelláskötet és a regény között -...
|
|
A szabadság börtönében
A magyar történelem közel száz évét kísérhetjük közelről végig Spiró György új nagyregényében az 1810-es évektől 1907-ig. Titkos főszereplője Táncsics Mihály felesége, Seidl Teréz,...
|
|
Fordította: Gulyás Adrienn
Az ismeretlen testvér
Annie Ernaux tízéves korában tudta meg egy beszélgetésfoszlányból, hogy volt egy nővére, aki meghalt, mielőtt Annie megszületett volna. Több mint hatvan évvel később, 2011-ben levelet írt...
|
|