"Mert ebben a könyvben épp olyan fontosak a gyermekkor ízei, a családi legendák, a szülei, utazások és kalandok, a világ felszolgálása. Ahogy ő látja, ahogy ő ízleli. Ezért is fokozottan igaz, hogy „őszinte könyv, talán a legszemélyesebb mind közül.” És miközben szépen lassan kipróbáljuk az apja gulyáslevesét vagy a tépett disznópecsenyét, egyre inkább elsajátítjuk a megfelelő fogásokat, átérezzük azt az örömet, amelyet e könyv minden egyes mondata sugall, a személyes ismerősünkké, ha nem a barátunkká válik a saját életébe is beengedő séf. Aki nem csak a gasztronómiába, de az irodalomba is bekísér."

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Papp Sándor Zsigmond, Könyvterasz, 2020. december 04.