„…a Főzőskönyv nem a klasszikus értelemben vett szakácskönyv. Nincsenek benne képek vagy illusztrációk, sokszor a hozzávalók pontos mennyisége is hiányzik a recepteknél, az elkészítési mód pedig nincsen gondosan átlátható pontokba szedve, tételesen felsorolva. Néhány elvárt elem azért persze megjelenik, például egy rövid bevezető arról, miért is készült el ez a kötet, vagy milyen konyhai eszközök lesznek a legnagyobb hasznunkra hobbiszakáccsá válásunk során és azokat honnan lehet beszerezni. Már itt gyanút foghatunk, hogy nem szokványos szöveggel van dolgunk, például a vaslábos leírásánál, ahol Dragomán hosszabban elmélázik azon, vajon miért van az, hogy „A vaslábos mindenre jó, sőt mindenre is, lehet benne levest főzni, steaket sütni, jó egytálnak, rizottónak, főzeléknek, libasültnek, de kenyér is sülhet benne, vasárnapi pecsenye, töltött káposzta, konfit, vagyis minden a világon. Amit a vaslábosban nem lehet megfőzni, az nem is étel, az csak szemfényvesztés. Ráadásul a vaslábosban minden jobb is lesz, mint ha bármi másban főztük volna, ízesebb, omlósabb, ropogósabb, sűrűbb, egyszóval olyanabb.”, majd végül arra jut, hogy talán a tisztelet: hiszen egy tűzforró, több kilós vaslábast nem lehet csak úgy könnyelműen ide-oda pakolgatni a konyhában, már csak azért sem, mert nehezen bírjuk el….”

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Bráder Edina, Könyv7.hu, 2021. március 02.