„A kicsit több, mint 300 oldalon 122 történetet mesél el nekünk Davis, ami jól mutatja, hogy többségében mennyire tömör és rövid szösszenetekkel van tele a könyv. Novellák. Egypercesek. Megfigyelések, az élet apró rezdülésének megörökítése, az agyunkon átsuhanó gondolatok lenyomatai, soha el nem küldött panaszlevelek, álmok és néhány Flaubert átirat tölti meg a könyvet.

Egy-egy kivételtől eltekintve nagyon kompakt prózát ír Davis – nevezhetnénk talán próza haikunak is, ha holmi címkézéshez támad kedvünk – ahol az, amit nem ír le, ugyanannyira fontos, mint az, amit igen. Mert ezek a hallgatások és hiátusok teszik lehetővé, hogy igazán mélyre menjen a szöveg. Amit elhallgat, azt mind érezzük és látjuk a sorok mögött.”

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Vincze Dóra, Könyv7.hu, 2021. 03. 18.