„Lydia Davist többnyire a kortárs amerikai próza egyik legeredetibb hangú prózaírójának tartják, méltatják a radikalizmusát, a filozófia és irodalom határán bóklászó műveit. Magyarul először az 1995-ben megjelent regényét ismerhettük meg, A történet vége majd húsz évvel később kerülhetett a hazai olvasó asztalára (2017). Ekkorra viszont már annyi minden történt a prózában, ki- és elvirágzott a posztmodern, mindenfelé próbálták tágítani vagy szűkíteni a próza határait, ki- és felforgatni az elbeszélés szabályait, hogy az akkor még friss radikalizmus mára sokat veszített erejéből: megszokottá vált. Persze értékelni lehet a kvalitását, de mellbevágni már nem fog.”

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Papp Sándor Zsigmond, Könyvterasz.hu, 2021. április 5.