„Davis narrátorai zavarba ejtő aprólékossággal figyelik a körülöttük zajló eseményeket, tárgyakat, embereket. Megfigyeléseiket mániákusan rögzítik: listába gyűjtik, felsorolják, hosszú belső monológokban vagy levelekben vég nélkül fejtegetik. Az eredmény azonban sosem lesz ugyanaz: míg egyes írások végül a narrátor pontos jellemrajzát adják, addig más szövegekben a részletezés fő hozadéka a humor vagy a realitástól elemelkedő abszurd hatás lesz. Ebből a sorból kiemelkedik a Tehenek című novella, amelyben az aprólékos leírás olyan érzékenységet hordoz, ami képes líraivá tenni az elsőre érdektelennek tűnő tárgyat: három tehén nem túl eseménydús életét. A leírások pontosak, plasztikusak, mégsem ridegek, sőt kifejezetten empátiáról tanúskodnak.”

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Zsembery Borbála, Élet és Irodalom, 2021. május 21.