„Nem tudom, hogy mennyire hatottak rám a hagyományok, azt viszont igen, hogy mindig is nagyon érdekeltek a történetek. Amióta az eszemet tudom, nagyon szeretem, ha énekelnek vagy legendákat, történeteket mesélnek nekem, szerintem ez a szenvedélyem a regényeimben is észrevehető. Valószínűleg két okból kifolyólag: egyrészt azért, mert – ahogy már említettem – rendkívül élvezem, rendkívül jól szórakozom, amikor valaki mesél nekem. Másrészt pedig intellektuális oldalról is igyekszem a hagyományok, a szájhagyomány, a folklór, a legendák, a mesék és a dalok felé közelíteni. Szeretek mögé nézni ezeknek a történeteknek, mert úgy gondolom, hogy van bennük egy kicsi a kulturális DNS-ünkből, hogy kik voltunk, hogyan láttuk, hogyan képzeltük el a világot az évezredek során. Ez a folklór generációról generációra utazott, mire elért hozzánk, és éppen ezért szeretem nyersanyagként használni.”

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Tóth Zita Aranka, Litera.hu, 2021. augusztus 18.