„A lexikon száz év múlva a nevem mellett lehet, hogy első helyen azt fogja mondani, hogy Nádasdy Ádám, élt ettől – eddig, fordító. Ezt nem tudom, hát, majd meglátjuk.” – mondta mosolyogva a szerző A csökkenő költőiség című könyvének bemutatóján. Hogyan tekint vissza eddigi munkásságára az életműdíjas nyelvész, műfordító, tanár és költő? Kibújhat-e belőle az oktató, ha éppen más minőségben munkálkodik? Sokrétű pályájáról kérdeztük Nádasdy Ádámot.

KULTer.hu: A csökkenő költőiség címen 2021-ben kiadott esszékötete egyfajta összefoglaló, mely korábban megjelent Shakespeare és Dante fordításával foglalkozó tanulmányait, illetve két, az előbbi témákban Önnel készített interjúbeszélgetést tartalmaz. Mi inspirálta arra, hogy mindezt egy kötetbe rendezze? Miért éppen most jutott el erre az elhatározásra?

Egyrészt mostanra gyűlt össze annyi anyag, ami nagyjából kitesz egy kötetnyit, másrészt a járvány miatt – sajnos – csökkentek a színházi bemutatók, kevesebbszer kerülnek színre a fordításaim, nem is rendelnek újat, így hát maradt időm rendezgetni az eddig megjelent esszéimet.

KULTer.hu: A Shakespeare-fordításokról szóló fejezetben említi, hogy ugyan a német és olasz fordítók munkáiból „puskázott”, a korábbi magyar változatokat mindig csak egy-egy részlet átültetése után vette elő, nehogy befolyásolják a folyamat közben. Ezt a stratégiáját Dante Isteni színjátékának esetében is alkalmazta. Mindig ezt a műfordítói elvet követte? Van esetleg olyan fordítása, amelyben kimutatható a korábban keletkezett magyar változatok hatása?

[…]

A válasz és a teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Balázs Fruzsina, Kulter.hu, 2022. 01. 16.