Pusztító randevú Bukowskival, szerelem és halál, féltékenység, cserbenhagyás, otthon és apokalipszis. Fortyogó indulatok, amelyek Puskás Panni novelláiban robbanáshoz vezetnek. De a detonáció során felszabaduló elemek ezúttal nem pusztítottak el semmit és senkit, hanem a bátorság szellemét táplálják egy vagány pink színű könyvben. Az önmagunk ki- és felszabadítására ösztönző “A rezervátum visszafoglalása” című kötet tavaly az Írók Boltja Könyvösztöndíját is elnyerte. Berényi Marianna írt róla a Dajernek.

„Két világváros között félúton, valami vidéki koszfészek állomásán kinézek az ablakon, és arra gondolok, hogy ez undorító” – kezdi Otthon című novelláját Puskás Panni a Rezervátum visszafoglalása című kötetében. Az idézett történet főhőse, egy középkorú, befutott kutatónő maga sem tudja, jófelé halad-e vagyont érő mályvaszínű kosztümjében. Magabiztossága, szarkasztikus humora, amellyel egyetlen női előadóként leiskolázza a budapesti konferencia kvótaszabályozástól idegenkedő magyar professzorait, csupán külső burok – rendezett felszín, amit felrobbant a főhős sérülékeny identitása. És talán ettől lesz olyan otthonos a kötet 21 rövid novellája: a szereplők, ha nem is mindig földrajzi értelemben, de folyamatosan úton vannak, keresik és általában nem találják magukat. Állandóan jobbra-balra tekintgetnek, megkérdőjelezik saját világukat, identitásukat, filterbuborékukat, s ha nem is fizikailag, de valahogy mindig viszolyognak a körülöttük lévő miliőtől, kérdésekkel ostromolják környezetüket és magukat, változnak. A novellák inkább nem, mint lazán kapcsolódó szövetében a személyes és a társadalmi valóság labilis kölcsönhatásban áll egymással, oda-vissza pattog a labda, sosem tudjuk azonnal, időben és térben hol járunk, élő vagy holt ember történetét olvassuk, férfi vagy női szűrőn keresztül érzékeljük az eseményeket.

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Berényi Marianna, Dajer.hu, 2022. 02. 17.