A földlemezek egymásra gyűrődéséhez hasonlatosan Irene Solà mikrouniverzumában vertikálisan rétegződnek az elbeszélő hangok is. Az emberi, nem-emberi és emberen túli szólamok kórusban suttognak vagy épp kiáltanak az egymásra csúszott – közel fél évszázadot felölelő – időrétegek keresztmetszetéből. A regény négy szerkezeti egységbe rendezett tizennyolc történetét mind különböző egyes szám első személyű narrátor beszéli el, általuk járja be az olvasó a katalán képzelet tájait. Az elbeszélés helye adott: Campodon és Prats-de-Molló települései között határvidéket képező hegy, a Pireneusok egy apró szelete, melynek lakói elválaszthatatlan közelségben élnek a természeti- és szellemvilággal. A hegylakókon kívül megszólal a táj, megszólalnak az állatok, megszólalnak a már nem élők kísértetei is. A rizomatikus elrendezésű elbeszélések szálai egy középponti, de ugyanakkor mindig a háttérben meghúzódó eseménysorhoz vezetnek: a Matavaques család történetéhez.

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Kusztos Anna, Litera.hu, 2022. 01. 27.