Teret adni – Interjú Kállay Eszter költővel (Kortárs Online)

Kállay Eszter költészete anyasággal kapcsolatos testi és lelki változások, egyéni megélések és közösségi gyakorlatok, teljességérzet és hiány párhuzamosságai és ellentmondásosságai mellett sok mást is képes a felszínre hozni. A szerzőt Vérehulló fecskefű című második kötetéről kérdeztük.

A vérehulló fecskefű gyom- és gyógynövény, amely mérgező és jótékony hatású egyaránt. Ahogyan a kötet harmadik ciklusának címében szerepel, bárhol megsértve narancssárga színű tejnedvet ereszt, amely a versek fókuszában álló anyaságra is vonatkoztatható, a kötetcímet adó szöveg pedig a gyermek többféleképpen (például belső gyermekként) érthető elvesztését jeleníti meg. Mikor lett egyértelmű számodra, hogy ennek a versnek a címe kerül majd a borítóra?

A Vérehulló fecskefű az egyik első vers volt, amelyet a kötet anyagából írtam. A gyerek és ömagam elvesztésének tapasztalatát adja vissza, illetve a félelmekről szól, amelyek az anyaságot övezik: mi van, hogyha a mérgező minőség kerül előtérbe? Már az elején biztos voltam benne, hogy ezt szeretném kötetcímnek, mert számomra ez a növény kifejezi az anyasággal járó ellentmondásokat. El szoktam küldeni néhány irodalmár barátomnak a verseimet, így olvasta például Mohácsi Balázs, a Jelenkor folyóirat szerkesztője. Az előző kötetemet [Kéz a levegőben, Magvető, 2020 – U. A.] ő szerkesztette Zilahi Annával és persze Szegő Jánossal. Ezt az anyagot is elküldtem Balázsnak, ő akkor azt mondta, hogy számára más hangulatú a kötet, mint ez a vers és ez a cím. Szerinte jobban működött volna egy sokkal lágyabb választás, amelyben benne van az anyaság lelassult fókusza, figyelemközpontúsága. Ekkor átkereszteltem átmenetileg a kéziratot arra, hogy Éneklő hangot adsz. Ez az egyik versben az éppen elalvó kisbabára vonatkozik, akihez a szöveg szól. Maradt egy darabig, viszont folyton elfelejtettem, nem volt elég plasztikus képileg. Végül, amikor dönteni kellett, inkább maradtam a Vérehulló fecskefűnél, főleg azért, mert szerintem ez a vers sok mindent összefoglal, még ha ezt zaklatottabb módon teszi is, mint sok más szöveg a kötetben. Egyszerre van benne egy én- és egy gyerekkeresés, illetve a gyerekkel való viszony keresése.

Szép a hangzása is.

Benne van a vér, amely központi elem, hiszen egyrészről várandósságkor elmarad a vérzés, másrészt a szülés vérrel jár. A fecske, a madár, a repülés is fontos volt nekem, sok asszociációt behoz.

Sz.-nek, K.-nak és a nőknek, akik megtartanak” – ezzel a dedikációval találkozunk az első oldalak egyikén. Milyennek látod a női közösségeket irodalmon belül és kívül most, 2024-ben? Zártabb mikroközösség az anyáké? Hogyan tudjuk egymást megtartani?

[…]

A válasz és a teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Urbán Andrea, Kortarsonline.hu, 2024. 03. 18.

 

2024-03-18 16:00:21
Egy diagnózis nyomában
Mivel jár egy betegség, ha nem tudjuk megnevezni, ha évtizedekig fogalmunk sincs, hogyan fog változni, ha évtizedekig kell várni a diagnózisra? Ha mindezek okán nincs elképzelés és tudás a...
Fordította: Mesterházi Mónika
Barátság a halál árnyékában
Helen felajánlja a vendégszobáját régi barátjának, Nicolának. Nicola végstádiumú rákbeteg, és nem hajlandó szembenézni a ténnyel, hogy a betegsége visszafordíthatatlan. Mivel nem hisz...
Fordította: Barabás András
Pulitzer-díjas világsiker
Frank McCourt hatvanhat évesen, nyugdíjas tanárként debütált Angyal a lépcsőn című könyvével, amely azóta valóságos kultkönyv lett. McCourt a világválság sújtotta Brooklynban látja...
Egy vidéki űrlény Budapesten
Egy fiatal lány Kalocsáról szerencsét próbál a Budapest nevű bolygón. Mese ez, vagy valóság? Erdős Virág történetében mindkét lehetőség egyszerre adott. Abszurd, groteszk, vicces és...
Könyvportál Líra könyv Kiskereskedelem Nagykereskedelem Kiadók Kapcsolat Támogatók ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ