Sándor Iván regényeiben és esszéisztikájában is erre a nagyon finom, bonyolult és nehéz műveletre tesz kísérletet. Összerántja az idő különböző rétegeit, és ahogyan ezek egymásnak csattannak, új értelmek, jelentések keletkeznek, melynek eladdig rejtve maradtak. És szép lassan feltárul a korszak. Vagy ha ezek túl nagy szavaknak tűnnek, akkor azt mondhatjuk, hogy valami aha-élménye keletkezik az olvasónak, valami olyasmire nyerhet rálátást, ami egyébként rejtve maradt volna a számára. Az érdekli, hogy: „miben élünk? Mit mond róla az irodalom?” (63.) 

[…]

A teljes cikk itt olvasható »

Forrás: Deczki Sarolta, Es.hu, 2024. 10. 11.