Gabriel García Márquez
Azért élek, hogy elmeséljem az életemet
Az élet nem az, amit az ember átélt, hanem az, amire
visszaemlékszik, és ahogyan visszaemlékszik rá,
miközben el akarja mesélni`. Ezzel a mondattal indítja
útjára a Nobel-díjas Gabriel García Márquez hatalmas
regényfolyamát a saját életéről. Ez a könyv az első 30
évének története, 1927-től az ötvenes évek közepéig.
1950-ben az akkor huszonhárom éves újságíró Gabriel
García Márquezt felkeresi édesanyja, hogy tartson vele
az észak-kolumbiai Aracatacában eladni a nagyszülői
házat. Az utazás élményei adják a kezdő lökést a
visszaemlékezéshez.
Megismerhetjük a kis Gabo gyermekkorát és
serdülőéveit, a nagyszülőket, akik nem kisebb szerepet
kaptak a márquezi regényvilágban, mint a Száz év
magány José Arcadiója és Ursula Buendíája. A szerző
idegenvezetésében csodálhatjuk meg Macondo, vagyis
Aracataca utcáit és házait, a banánültetvények
munkásait, valamint a Száz év magány és a Szerelem
kolera idején nagy hatású alakjainak ihletőit.
A gyermekkor után, pedig a bogotai tanulóévek
következnek, a jogi kar, az újságírás, és az
elkerülhetetlen politika.
