Krasznahorkai László
Seiobo járt odalent
Susan Sonntag az Apokalipszis Gogolt és Melville-t
idéző magyar mesterének nevezte Krasznahorkai
Lászlót, hazai méltatói mondták már a kortárs magyar
irodalom egyetlen metafizikus ihletésű írójának,
melankolikus-szaturnuszi alkotónak. E meghatározások
mindegyike érvényes marad a Seiobo járt odalent
elbeszéléseit olvasva is, ám mindezek mellett
szembeszökő az írásokat jellemző termékeny tágasság:
a meghökkentő történetek hátterét adó korok, kultúrák
közötti szellemi ívek, a hol a bibliai időkből, hol
napjainkból előlépő szereplők önmagában is izgalmas
változatossága.
De az elbeszéléseknek ezúttal nem csak eleven, emberi
hőseik vannak: kitüntetett hőssé válnak a világ más
elemei is, ezeket leginkább műalkotásoknak
mondhatnánk, de csakis a szó legszélesebb értelmében -
a természet, a teremtés, a világban föltételezett
transzcendens lényeg önmagukban tökéletes, céltalanul
és végső soron értelmetlenül szép alkotásainak,
amelyek tökélye, ereje, vonzása azonban
ellenállhatatlan és kikerülhetetlen.
