Budapest, 2016. március 31. – Életének 87. évében hosszan tartó, súlyos betegség után elhunyt Kertész Imre. Magyarország egyetlen Nobel-díjas íróját 2016. március 31-én, hajnali 4 órakor budapesti otthonában érte a halál. Az elmúlt hónapokban betegen is részt vett 1991–2001 közötti naplóbejegyzéseket tartalmazó utolsó könyve, A néző sajtó alá rendezésében. Kertész Imrét a Magvető Kiadó saját halottjának tekinti.

Fotó: Burger Barna

Kertész Imre 1929. november 9-én született Budapesten. 1944. június 30-án tizennégy évesen Auschwitzba deportálták. Több koncentrációs táborban tartották fogva, míg végül a lágerek felszabadítása után, 1945-ben tért haza Magyarországra, ahol újságírásból és fizikai munkából élt.

1955 és 1960 között keletkezett írásai egy részét beépítette az 1960-tól 1973-ig írt első regényébe, a Sorstalanságba. A nyolcvanas években írói és műfordítói munkái jelentették megélhetését, a sikert csak az évtized második fele és a magyarországi rendszerváltás hozta meg számára. Lelkes fogadtatásra talált német nyelvterületen, összegyűjtött művei 1999-ben a Rowohlt Kiadó gondozásában jelentek meg. 1998 óta a darmstadti Deutsche Akademie für Sprache und Dichtung tagja; a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.

2002. október 10-én, a világon először magyar íróként Kertész Imre kapta az irodalmi Nobel-díjat. A Svéd Akadémia döntése indoklásában így írt: „egy írói munkásságért, amely az egyén sérülékeny tapasztalatának szószólója a történelem barbár önkényével szemben.” Kertész Imre 1975-ben megjelent, díjazott műve, a Sorstalanság máig az egyik legfölkavaróbb és leghitelesebb holokausztregény.

A Nobel-díj átvételekor Stockholmban elmondott beszédében így fogalmazott: „Egyszer meghaltam már tehát, azért, hogy élnem lehessen – s talán ez az én igaz történetem. Ha így van, akkor e gyermekhalálból született művet a sok millió halottnak ajánlom, s mindazoknak, akik e halottakra még emlékeznek. De, mert végeredményben irodalomról van szó, olyan irodalomról, amely az Önök Akadémiájának indoklása szerint tanúságtétel is egyben, talán a jövőnek is hasznára válhat, sőt szívem szerint azt mondanám: a jövőt szolgálja majd. Mert úgy érzem, hogy amikor Auschwitz traumatikus hatásán gondolkodom, ezzel a mai ember vitalitásának és kreativitásának az alapkérdéseihez jutok el; s Auschwitzon gondolkodva így, talán paradox módon, de inkább a jövőn, semmint a múlton gondolkodom.”

2002-ben elnyerte Budapest díszpolgári címét, 2005-ben a Sorbonne díszdoktorává avatták. 2007-től a Magyar Kultúra Követe volt, 2009-ben pedig rendes tagjává fogadta a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia.

Kertész Imre művei

Sorstalanság(1975), A nyomkereső (1977), A kudarc (1988), Kaddis a meg nem született gyermekért (1990), Az angol lobogó (1991), Gályanapló (1992), A Holocaust mint kultúra (1993), Jegyzőkönyv (1993) / Egy történet (2002) – Esterházy Péterrel közösen, Valaki más (1997), A gondolatnyi csend, amíg a kivégzőosztag újratölt (1998), Sorstalanság – filmforgatókönyv (2001), A száműzött nyelv (2001), A stockholmi beszéd (2002), Felszámolás (2003), Esterházy Péter–Kertész Imre–Nádas Péter–Bojtár Endre: Kalauz (2003), Kertész Imre hangoskönyv (2005), K. dosszié (2006), Világpolgár és zarándok (Káin és Ábel, 2007), Európa nyomasztó öröksége (2008), A megfogalmazás kalandja (2009), Haldimann-levelek (2010), Mentés másként (2011), A végső kocsma (2014), A néző – feljegyzések 1991–2001 (2016)

Díjai

Füst Milán-jutalom (1983), Forintos Díj (1986), Artisjus Irodalmi Díj (1988), Aszú-díj (1989), József Attila-díj (1989), Déry Tibor-jutalom (1989), Az Év Könyve Jutalom (1990), Örley-díj (1990), a Soros Alapítvány Életműdíja (1992), a Soros Alapítvány Díja (1995), Brandenburgi Irodalmi Díj (1995), Márai Sándor-díj (1996), a lipcsei könyvvásár Literaturpreis für die europäische Verständigung nevű nagydíja (1997), Friedrich Gundolf-díj (1997), Kossuth-díj (1997), Jeanette Schocken-díj (1997), a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál Budapest Nagydíja (1997), Herder-díj (2000), a Die Welt irodalmi díja (2000), a német Becsületrend tagja (Pour le Mérite 2001 óta), Hans Sahl-díj (2002), irodalmi Nobel-díj (2002), a Győri Könyvszalon alkotói díja (2002), YIVO életműdíj (2003), Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztje – Polgári Tagozata (2003), Goethe-emlékérem (2004), Corine-díj (2004), Citta di Penne-díj (2004), a Sorbonne díszdoktora (2005), a berlini Freie Universität tiszteletbeli díszdoktora (2005), a Német Társaság díja (2006), Ernst Reuter-emlékérem (2006), Cassino város nemzetközi irodalmi díja (2006), a Magyar Kultúra Követe cím (2007), Premio Grinzane–Cesare Pavese, különdíj (2008), a berlini Zsidó Múzeum Megértés és Tolerancia Díja (2008), Jean Améry-díj (2009), Vermeil-nagyérem (2011), Magyar Szent István Rend (2014), a Petru Maior Egyetem díszdoktora (2015)

 

Virrasztás Kertész Imre emlékére

Ma este a Petőfi Irodalmi Múzeum Dísztermében felolvasással búcsúznak olvasói és írótársai Kertész Imrétől. A ma hajnalban elhunyt Nobel-díjas író műveiből este 8-tól éjfélig olvasnak fel tisztelői.

Fotó: Burger Barna

Amennyiben Ön is felolvasással fejezné ki tiszteletét, kérjük, válasszon ki egy legfeljebb öt perces részletet, hozza magával, és szándékát jelezze az arvai.judit@lira.hu e-mail címen.

A szervezők kérik, hogy az emlékezők mécsest, gyertyát ne hozzanak magukkal. Virágok elhelyezésére lehetőség lesz.

2016. március 31. 20.00 – 24.00

1053 Budapest, Károlyi u. 16.

 

BÚCSÚ KERTÉSZ IMRÉTŐL

 „Mindig volt egy titkos életem, s mindig az volt az igazi.”

Kertész Imre temetése április 22-én, pénteken, délután 3 órakor lesz a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben.

Az írót szerető művészbarátai búcsúztatják.

A család arra kéri a résztvevőket, egyetlen szál virággal fejezzék ki gyászukat.