A 80. Oscar-gála fő díjai az előrejelzéseknek megfelelően a Coen testvérek nyolcszorosan jelölt Nem vénnek való vidék című westernjénél (hazai bemutató: március 6.) landoltak: összesen négy szobrot kapott az este folyamán a film. Az alkotók a legjobb film és a legjobb rendezés díján kívül a legjobb adaptált forgatókönyvnek és a legjobb férfi mellékszereplőnek - Javier Bardem a béna frizurás két lábon járó gyilkológép szerepében - járó elismerést is hazavihették.

Paul Thomas Andersont nevezhetnénk akár az este nagy vesztesének is, hiszen szintén nyolc Oscarra jelölt Vérző olaj-a csak két elismerést tudhat magáénak - de a fiatal alkotónak lesz még bőven ideje aranyszobrot nyerni, és nincs kétségünk afelől, hogy fog is. Most főszereplőjét, az embergyűlölő olajbányászt megformáló, briliáns Daniel Day-Lewist és operatőrét, Robert Elswitet tüntette ki az Akadémia - mindkettő nagyon megérdemelt elismerés. Az igazi nagy vesztes idén valójában a Vágy és vezeklés, amely hét jelöléséből (köztük a legjobb film) csak a legjobb zenéért járót kapta meg.

A színésznői kategóriáknál nem egészen úgy alakultak a díjak, ahogy a többség sejtette: hiába adta a színészi kamara korábban Julie Christie-nek a legjobb női alakítás díját az Egyre távolabb Alzheimer-kóros főhősnőjének megformálásáért, az Oscart Marion Cotillard vihette haza Edith Piaf megformálásáért a Piaf című filmben. A győzelem önmagában nem meglepő: a francia sanzonénekesnő tragikus fordulatokkal tűzdelt életpályájának megelevenítése nagyon is Oscar-barát szerep volt.

Ethan és Joel Coen Martin Scorsese-vel és fejenként két Oscarral

A női mellékszereplő kategóriában Tilda Swinton győzedelmeskedett, aki a George Clooney főszereplésével készült Michael Clayton (hét jelölésből itt is csak ez az egy lett díj) immorális jogásznőjét formálta meg. Korábban esélyesebbnek tartották Amy Ryant, akiknek azonban a filmje, a Hideg nyomon az utóbbi időben eléggé eltűnt szem elől, vagy Cate Blanchettet, aki sokakat lenyűgözött Bob Dylanné való átlényegülésével az I'm Not There-ben, azonban van már egy Oscarja az Aviátor-ért. Swinton mögött már több mint húsz éves, merész és művészileg igényes választásokkal teli karrier áll, így végeredményben nem meglepő, hogy az akadémiai tagok megragadták az első lehetőséget, hogy elismerjék.

Ki kell emelni még a Juno című, hatalmas sikerű tinivígjáték legjobb eredeti forgatókönyv díját - ez sem meglepő, szinte biztosra lehetett venni, hogy négy jelöléséből ezt fogja szoborra váltani a nagy pályát befutott kis film.

Sztárok a szőnyegen

Elsőként Helen Mirrent láttuk meg a vörös szőnyegen, aki következő filmjéről számolt be a német riporternek: a Tolsztoj késői éveiről szóló filmet áprilistól forgatják Németországban, ha Mirren végzett a férje, Taylor Hackford által rendezett Love Ranch-csel, amelyen most dolgozik.

Ruby Dee, akit az Amerikai gengszter-ért jelöltek a legjobb női mellékszereplő díjáért - akárcsak Mirren - vörös ruhában érkezett és a film szomorú üzenetéről beszélt.

Julian Schnabel, aki képzőművész és rendező is, és idén rendezői Oscarra jelölték a Szkafander és pillangó-ért - egész érdekesen válaszolt a buta kérdésre, hogy mi a különbség a festés és a rendezés közt: "festés nélkül nem élhetek, a rendezés viszont csak fordítás".

Tilda Swinton saját magához képest szolíd, fekete ruhában érkezett, és Michael Clayton-beli, nem éppen erkölcsös figurájáról elmondta, hogy nem volt nehéz megformálni, mert ha "bárki volt már veled szemét az életben, akkor abból az élményből meríthetsz a figurához".

George Clooney természetesen barátnőjével jött, és a riporter megjegyzésére, hogy régen mindenki Cary Grant akart lenni, most pedig mindenki Clooney, rávilágított, hogy "ez azért van, mert senki nem akar halott lenni".

Marion Cotillard egy gyönyörű gyöngyházszínű Gautier-ruhában ragyogott a szőnyegen és hosszú, hullámos hajával szebb volt, mint valaha.

Javier Bardem, a legjobb férfi mellékszereplő díjának nagy esélyese szerencsére már megszabadult a Coen testvérek filmje miatt viselt rémes lenőtt gombafrizurához hasonlatos hajától, és most rövid hajjal és szexi barkóval nyomult.

Jennifer Garner nem tudta megmagyarázni a Juno hihetetlen sikerét, de repkedett az örömtől, hogy egy olyan filmben szerepelhetett, amit mindenki imád.

Helen Mirren azzal magyarázta csipkeujjas vörös selyemruháját, hogy jelenleg épp a Love Ranch-ben játszik, amiben egy bordély mádámját alakítja és a díjkiosztóra elhozott magával egy kicsit a figurájából.

Daniel Day-Lewis ezúttal otthon hagyta színes cuccait és szinte teljesen normális szmokingban jött - kicsit csalódottak is voltunk.

A 21 éves Ellen Page-nek, aki a Juno véletlenül teherbe eső tini főhősnőjét alakítja, vastag fekete festékkel mázgálták körbe a szemét - így már majdnem kinézett 16-nak.

Néhány perccel fél három előtt a sztárok lassan eltünedeztek a szőnyegről és elfoglalták helyeiket. Mielőtt még Jon Stewart, az idei év műsorvezetője színpadra lépett volna, lezajlott a kötelező utolsó kör: a riporter odaköszönt a fekete napszemüvegben trónoló Jack Nicholsonnak, aki minden évben biztos pontja a gálának.

A tavalyi évben osztatlan sikert éppenséggel nem arató műsorvezető, Jon Stewart fél három után pár perccel lépett színpadra. Először a befejeződött írósztrájkot említette meg, és közölte, hogy a ma este a békülő szex ideje. Aztán az idén elmaradó Vanity Fair bulin élcelődött - szerinte máskor nyugodtan meghívhatnák az írókat is, nem kell félni, hogy haverkodni kell velük a party közben.

Felhívta rá a figyelmet, hogy az idej "véres" jelöltek (Vérző olaj, Nem vénnek való vidék, Sweeney Todd...) közt köszönetet mondhatunk a tinédzserterhesség víg témájának (Juno).

A Vágy és vezeklés jelölése pedig Stewart szerint azért szép, mert végre csináltak egy egész filmet, ami a Yom Kippurról szól (a vezeklés zsidó ünnepe). Itt-ott felnevetnek a közönségben - "most tudni, hol ülnek a zsidók" - kommentálja Stewart.

Külön örül a Norbit egy darab jelölésének, hiszen "az Akadémiával túl gyakran megesik, hogy nem vesznek tudomást a rossz filmekről".

Az első díjat a legjobb kosztümért Jennifer Garner adta át, melyet az Elizabeth: Az aranykor kosztümtervezője, Alexandra Byrne kapott.

George Clooney harangozta be az Oscar-díj 80 éves múltját összefoglaló klipet: "az évek során csak egy dolog nem változott az Oscar-átadóval kapcsolatban, az, hogy hosszú... na jó, hogy kiszámíthatatlan".

Anne Hathaway (szintén vörös estélyiben, úgy látszik, idén ez a menő) és Steve Carell adták át a legjobb animációs film díját, amelyre a Persepolis, a L'ecsó és a Vigyázz, kész, szörf! voltak jelöltek idén. Nem különösebben lepődtünk meg, hogy a L'ecsó alkotója, Brad Bird vihette haza a díjat, akinek már van egy Oscarja A hihetetlen család-ért.

Katherine Heigl - természetesen vörösben - a legjobb smink díját prezentálta; mondta, hogy ideges, és tényleg remeg a hangja. A szobrot a Piaf sminkesei kapják teljesen megérdemelten - nem lehetett egyszerű feladat a csodaszép Marion Cotillard-ból tökéletesen hiteles összetört, haldokló Edith Piafot varázsolni.

Természetesen mint minden évben, idén is végighallgathattuk a gála közben az öt legjobb betétdal díjára jelölt számot: először a Bűbáj főszereplőnője, Amy Adams adta elő a Happy Working Song-ot a filmből.

Dwayne "The Rock" Johnson adta át a legjobb vizuális effektus díját, melyet Az arany iránytű vizuális effektusokért felelős stábja nyert, akik A Karib-tenger kalózai - A világ végén-t és a Transformers-t győzték le.

Cate Blanchettben lehet bízni: nem pirosban, hanem egy szépséges lila bársonyruhában nyújtott át a legjobb látványterv díját a 19. században játszódó Tim Burton-mese, a Sweeney Todd látványtervezőinek, Dante Ferrettinek és partnerének, Francesca Lo Schiavónak, akik az Aviátor-ért egyszer már nyertek.

Stewart nem vesztegetett szót a nyertesekre, helyette a sokoldaló Cate Blanchettet dicsőítette, aki nem csak az Elizabeth: Az aranykor-ban és az I'm Not There-ben remekelt tavaly, hanem a műsorvezető szerint a Nem vénnek való vidék-ben is, ahol a Josh Brolint üldöző pitbullt alakította hihetetlen átéléssel.

Ezután kezdett izgalmassá válni a dolog, a legjobb férfi mellékszereplő díját a szokásoknak megfelelően a tavalyi legjobb női mellékszereplő nyertes, Jennifer Hudson (Dreamgirls) harangozta be és adta át. Ez volt az este első díja, amiben mindenki előre biztos volt: Javier Bardem vitte haza a szobrot a Nem vénnek való vidék-ben nyújtott alakításáért. Nagyon szép angolsággal hadart, aztán átváltott spanyolra, hogy édesanyjának is megköszönhesse a díjat. Nem mintha Bardem nem érdemelné meg a díjat, de azért kicsit sajnáljuk, hogy nem az elmúlt évben két csodás alakítást (Jesse James..., Hideg nyomon) is nyújtó Casey Affleck nyert - igaz, az ő győzelmében igazán soha nem is reménykedtünk.

Keri Russell, az August Rush egyik főszereplője konferálta fel a filmból jelölt Raise It Up című számot, amit egy gospel kórus adott elő.

Ezután az immár felépült és újra dolgozó Owen Wilson adta át a legjobb rövidfilm díját a Le Mozart des Pickpockets című francia film rendezőjének, Philippe Pollet-Villard-nak.

A legjobb rövid animációs film díjának átadását Mézengúzra bízták a szervezők, aki a Peter & the Wolf alkotóit tüntette ki az elismeréssel.

Ismét felpörögtünk: Alan Arkin - aki tavaly a Család kicsi kincsé-vel nyert - nyújtotta át a legjobb női mellékszereplő díját. Itt volt az este első meglepetése: a díjat Tilda Swinton kapta a Michael Clayton-ért (és nem Amy Ryan a Hideg nyomon-ért vagy Cate Blanchett az I'm Not There-ért, ahogy korábban tippeltük). A színésznő elsősorban amerikai ügynökének ajánlotta a díjat, aki épp olyan kopasz, mint az Oscar-szobor, de természetesen a film főszereplőjét, az elhivatott George Clooney-t is megemlítette, aki minden egyes nap kitartóan megjelent a forgatáson... a kényelmetlen Batman-szerelésében.

Josh Brolin (Nem vénnek való vidék) és James McAvoy (Vágy és vezeklés) adták át a legjobb adaptált forgatókönyv díját, melyet Joel és Ethan Coen kapott a Nem vénnek való vidék-ért. Joel felhívta rá a figyelmet, hogy eddig csak két szerzőt adaptáltak, Homéroszt (Ó, testvér, merre visz utad?) és Cormac McCarthyt, Ethannek pedig elállt a szava a mikrofon előtt és csak annyit mondott: "köszönöm".

Újabb betétdal következett: a That's How You Know ismét a Bűbáj-ból.

Miután Jon Stewart felkonferálta Judi Dench-et és Halle Berryt, megjelent a színen Jonah Hill és Seth Rogen, akik hajbakaptak azon, hogy melyikük melyik színésznő, aztán bemutatták a legjobb hangvágás jelöltjeit. A díjat A Bourne-ultimátum hangvágói kapták. További cívódást követően a legjobb hang díját is kiosztották, amit szintén A Bourne-ultimátum alkotói vihettek haza.

Forest Whitaker (Az utolsó skót király) adta át a legjobb női főszereplő Oscarját, amelynek jelöltjei Cate Blanchett, Julie Christie, Marion Cotillard, Laura Linney és Ellen Page voltak. Megint meglepődtünk: az elismerést Marion Cotillard kapta a Piaf-ért. Az iszonyatosan izgatott Cotillard a színfalak mögé vonulva Forest Whitakernek döntötte a fejét, kezével próbálta takarni remegő száját, nagyon aranyos volt. Bár legtöbben Julie Christie győzelmére tippeltek volna, nem annyira meglepő, hogy az Akadémiának bejött Cotillard alakítása: a nagy életpályákat és hatalmas elcsúnyulásokat díjazni szokták - és ezúttal az elismerés teljesen megérdemelt is, nem csak a sminkesek alakítottak nagyot.

Az ír Colin Farrell konferálta fel a kisköltségvetésű ír film, a Once jelölt betétdalát, a Falling Slowly-t, melyet a film két főszereplője, Glen Hansard és Marketa Irglova adott elő.

Jack Nicholson a színpadon lecserélte napszemüvegét rendes szemüvegre, hogy bevezesse az előző 79 év legjobb film-nyerteseit bemutató klipet.

Renée Zellweger a legjobb vágás díját adta át, amit Christopher Rouse kapott A Bourne-ultimátum-ért. Ez volt Paul Greengrass akciófilmjének harmadik díja ma este és egyben a Nem vénnek való vidék harmadik "elveszített" díja nyolc jelöléséből.

Nicole Kidman mutatta be a 98 éves Robert F. Boyle díszlettervezőt, akit életműdíjjal tüntettek ki - és mint ilyenkor szokás, természetesen a közönség állva ünnepelt. Boyle reakciója: "ez a jó része az öregségnek. A többit nem ajánlom." Boyle-nak olyan filmek díszleteit köszönhetjük, mint például a Madarak, a Hegedűs a háztetőn vagy az eredeti A Thomas Crown ügy. Boyle beszédében kiemelte, hogy bár az idők során sok zavaros korszakot és ellenségeskedést élt meg, a mozi szeretete mindig változatlan maradt.

Penélope Cruz impozáns, tollas fekete estélyit viselt és a legjobb idegen nyelvű film díját adta át. A pénzhamisítók című második világháborús, osztrák film kapta az elismerést. Ez a kategória számunkra értelmét veszítette, amikor nem jelölték a kiváló román drámát, a 4 hónap, 3 hét, 2 nap-ot, de amúgy a filmmel nincs különösebb bajunk, és hamarosan állítólag itthon is bemutatják.

Patrick Dempsey harangozta be az újabb, immár szerencsére utolsó Bűbáj-betétdalt, ami után John Travolta adta át a legjobb betétdal Oscarját, amit legnagyobb örömünkre nem a Bűbáj nyálas nótáinak valamelyike, hanem Glen Hansard és Marketa Irglova kapott a Once betétdaláért, a Falling Slowly-ért. Hansard azt üzeni mindenkinek: "alkossatok!". Jon Stewart a két színész-zenész levonulása után iszonyatosan jó fej gesztust tesz: mivel Marketa Irglovának már nem maradt ideje köszönetet mondani a díjért, mert lekeverték, visszahívja, hogy ő is elmondhassa beszédét.

Cameron Diaz konferálta fel a legjobb operatőröket, ami nem volt szerencsés választás, mert alig bírta kimondani az "operatőr" szót. Az Oscart Robert Elswit kapta a Vérző olaj-ért, ezzel kiütve a duplán jelölt Roger Deakinst, aki a Nem vénnek való vidék-ért vagy a Jesse James...-ért is nyerhetett volna. Ez a Nem vénnek való vidék negyedik vesztesége és Paul Thomas Anderson filmjének első elismerése.

Ezután következett a gála minden évben legszomorúbb pár perce: az elmúlt egy év során meghalt filmesekre emlékező klip. Természetesen Kovács László operatőr is szerepelt benne és természetesen a Brokeback Mountain kalapos Heath Ledgerje volt az utolsó képkocka.

Ismét Amy Adams jött a színpadra, aki Dario Marianellinek adta át a legjobb filmzene díját a Vágy és vezeklés-ért.

Stewart nem szívesen, de felengedte a színpadra Tom Hankst is, aki átengedte a szót néhány Irakban szolgáló amerikai katonának, akik műholdas kapcsolat segítségével konferálták fel a rövid dokumentumfilm-díj jelöltjeit és a nyertest, a Freeheld című film két rendezőnőjét.

A legjobb egész estés dokumentumfilm Oscarját már Hanks adta át az egy meggyilkolt afganisztáni taxisofőrről szóló Taxi to the Dark Side című film alkotóinak.

Az Indiana Jones zenéjére jött fel a színpadra Harrison Ford, aki a legjobb eredeti forgatókönyv díját harangozta be. A tigrismintás hálóinget viselő egykori sztriptíztáncosnő, Diablo Cody kapta a díjat a Juno-ért, aki nem igazán értette, hogy történhetett ez meg, hiszen "ezt az Oscart íróknak szokták adni". Többek közt köszönetet mondott az "emberfeletti" Ellen Page-nek, aki a film főszerepét játszotta és családjának, akik "olyannak szeretnek, amilyen vagyok", de itt már elsírta magát és jött a lekeverőzene is.

 Sarah Larson és George Clooney a vörös szőnyegen

Ekkor már a finisben voltunk: jött a legjobb férfi alakítás Oscarja, amit a tavalyi női nyertes, Helen Mirren (A királynő) adott át. Az előre megjósolt módon a Vérző olaj olajbányásza, Daniel Day-Lewis maga mögé utasította Clooneyt, Deppet és a többieket. A csodálatosan szép kiejtéssel beszélő Day-Lewis sajnálta, hogy "fiam és partnerem, H. W. Plainview nem lehet most itt velem" (utalás egy filmbeli mondatára) és elmondta, hogy a film kapcsán sokat gondolkodott mostanában apákon és fiaikon, saját gyermekein is. Day-Lewisnak ez a második főszereplői Oscar-díja, az elsőt A bal lábam című filmért nyerte '90-ben.

Az előre jósoltak szerint folyt tovább a finálé: a Coen testvérek olyan szerencsések voltak, hogy Martin Scorsese-től (A tégla) vehették át a legjobb rendezőnek járó Oscart a Nem vénnek való vidék-ért. Ethan továbbra is csak annyit akart mondani, hogy köszöni, Joel ismét beszédesebb volt és felidézte az egyik első super 8-as filmjüket, a Henry Kissinger on the Go-t, és közölte, hogy azóta sem sokban változott a munkájuk jellege.

A legjobb film jelöltjeit Denzel Washington mutatta be, aki utána különösebb teketória nélkül be is jelentette, hogy a legjobb film idén a Nem vénnek való vidék. Ismét nem lepődtünk meg, bár a szívünk egy kicsit fájt Paul Thomas Anderson zseniális filmjéért. A producer, Scott Rudin mondott köszönetet, Coenék mögötte állva somolyogtak.

Forrás: Origo

Cormac McCarthy: Nem vénnek való vidék

Bell, az öreg seriff utolsó küldetése ez nyomozás, aki a kifordult világban már csak annyit tud biztosan, hogy szereti a feleségét. Ellenfele, Chigurh, a gyilkológép keveset beszél és brutálisan öl. Az ő háborújúkba keveredik bele egy fiatalember, mikor véletlenül bűnözők hulláiba botlik, és annyi pénzbe, amennyivel bármilyen élet mindenestől megváltoztatható. A pénz és az ő nyomába szegődik Chigurh, úgyhogy inkább ez a hajsza forgatja fel végérvényesen az életét. A regényből készült filmet a Coen-testvérek (Fargo, A nagy Lebowski) rendezték, és a tavalyi év egyik szenzációjának számított, több Oscar-díjra is esélyes. A magyar premier 2008. március 6-án lesz. (Kiadó: Magvető Kiadó, ISBN: 9789631426229, 2890 Ft)

Megveszem