Nagy András
A Bang-Jensen ügy - '56 nyugati ellENSZelében
1959 november végén egy férfit találtak átlőtt
halántékkal egy New York-közeli parkban. A halottat
rövidesen azonosították: Bang-Jensen, a `magyar ügy`-
gyel foglalkozó ENSZ-bizottság dán munkatársa volt. Ki
volt ez az ember? Ki volt a magyar forradalom szinte
ismeretlen, távoli hőse, aki a bukás és reménytelenség
ellenére menteni próbálta a menthetőt - életeket,
hősöket, emlékeket?
Miként történhetett, hogy a szabad világban, a
világszervezet munkatársaként, Bang-Jensen
megpróbáltatásai megaláztatásokká változtak, majd őt -
éppen őt - távolították el az ENSZ-ből, az alapelvek
megcsúfolói pedig a helyükön maradhattak? Miként
tárult fel Bang-Jensen meggyőződésén, elszántságán,
cselekedetein keresztül az a döbbenetes nemzetközi -
nyugati - közöny, szinte viszolygás, ami a retorikus
tűzijáték ellenére, vagy éppen azért, többé-kevésbé
megpecsételte '56 sorsát? És ő, éppen ő miért nem
nyugodott bele? Miért vált mind szilárdabb
meggyőződésévé, hogy az ENSZ-szel baj van - nagy baj?
Mi vezetett ehhez a tragédiához - azt követően, hogy
felettesei előbb utasították, fenyegették, fegyelmi
bizottságok elé állították, majd kivezették az
épületből, utóbb pedig elbocsátották a
világszervezettől -, és mindennek nyomán Bang-Jensen
miért nem adta fel küzdelmét?
Miért kellett meghalnia? Hova tűnt halála előtt, ki
húzta meg a fegyver ravaszát, és miért zárult le olyan
hamar a rendőrségi nyomozás?
Mi történt itt?
Nagy András nagyszabású történeti esszéjében ezekre a
kérdésekre keres választ; több mint egy évtized
kutatómunkájának következtetéseivel, eddig ismeretlen
források feltárásával, az ellentmondásoktól és a
tragédiától inspirált írói képzelőerővel.
