A TEST ÉS JOHANNA
(kiadvány: Johanna)
Kertésztől tudjuk, ha az ember elég sokáig ír regényt, annak előbb-utóbb regény lesz a vége; nos, ha elég sok recenziót ír, előbb-utóbb remekműről kell írnia. SZOLCSÁNYI ÁKOS KRITIKÁJA. Farkas Péter új regényének borítóján egyetlen betű szélességű sávban látjuk Őrült Johanna képét. A környező sötét pedáns és steril egyenessel szabja meg, mennyit láthatunk az arcból – előrevetítve test és hideg néma és halálig tartó drámáját. „Akár Johanna is lehetne” - lazítja fel fikció és történelem viszonyát az előszó. Ennek megfelelően a forrásmunkák, krónikák vonatkoztatási pontjai nem képzelet és tény határát jelzik, hanem a prózaibban és költőibben megformált részletek egymásba úsztatását. A laikus olvasónak a fikció történeti hűsége olyan, mint a játékvezető: annyira jó, amennyire észrevétlen. Kevés látványosságról számolhatunk be: a 29. oldalon említett „Cerdena szigete” magyarul hagyományosan Szardínia (ha már spanyolul, akkor Cerdeña); Szép Fülöp mint a Johannának kiszemelt férj még nem volt Kasztília királya, a trónra házassága révén került, így vőlegényi minőségében bemutatva talán korai ezt a címét említeni (30.o.). Természetesen ennél fontosabb, merre mozdul el a jobbára trónon, büszkének, magabiztosnak látszó alakok ábrázolása. Farkas szövegében az uralkodók szerepekbe kényszerített, fojtogatóan üres életű emberek, annál kiemelkedőbbek, minél könyörtelenebbül szorítják bele magukat portréjuk két kiterjedésébe: „a hatalom megtartásával és kiterjesztésével voltak elfoglalva, az intrikák és kegyencek megfékezésével, az incesztusok kezelésével és a pillanatnyi érdekeik szerint szabályozott gyilkolás és rablás bonyolításával, miként általában a tehetséges uralkodók.” (47.o.) A narrátor méltányossága olyan hátteret sejtet, amely nem szereplőinél, hanem szerkezeténél fogva elviselhetetlen – innen, hogy Johanna nem a család koronás hivatalnokaihoz képest „őrült”: a neki szánt lét Prokrusztész-ágyára nem illik, vagyis élete és halála sem elsősorban történelmi, mint inkább egzisztenciális szempontból érdekes. A regény lapjain nem a szerep felől látjuk az embert, hanem Johanna vágyaira, alkatára vetül mindaz, amit az uralkodás kínálhat egy néma, tétlen és eseménytelen szerep által kondicionált, szabadságvágyó, így logikusan a testiség felé szorított lénynek. Ebben a perspektívában rendeződik tapasztalattá az ivarérettség utáni első lecke: a kéjvágyó asszony megkínzása; a királynő státusával járó kívánatos férfitest (Szép Fülöpé), csakúgy, mint luxuspótlékai, a mór rabnők; a fiatal özvegy királyi kísérettel lefolytatott, bő kétéves bolyongása; végül a majd' fél évszázados várfogság. Vagyis Johanna jelleménél és helyzeténél fogva is különbözik, nem a mértékké összefolyó többiek része, hanem az, amit mérnek, például az ősök arcképeivel borított teremben: „hosszabb-rövidebb időt töltöttek el egymástól meghatározott távolságra, különböző testtartásokban és helyzetekben, többnyire szótlanul. Hamarosan a térben tartózkodók alakja is beleolvadt a többi, néma árnyba, és pontosan ugyanazt a fullasztó illatot árasztották magukból, mint a képmások.” (19.o.) A fenti idézetben a regény egy másik lényeg jegye is felbukkan: a némaság. Farkas szövegében minden szó a narrátoré, a szereplők ritka interakcióiról is ő tudósít röviden-tömören, éreztetve: nem ez a lényeg. És valóban nem ez, épp a már említett testi hangoltság miatt: a melegség, a kommunikáció, a szeretet valódi csatornája az érintés, ahogy arról a szöveg számos borzongatóan szép részlete tanúskodik, akár egy gyerekkori emlék leírását olvassuk: „Johanna ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy megérintse az anyját, átkarolni azonban nem merte, ezért előretolta a nyelvét, és nyalni kezdte az émelyítően édeskés, ragacsos bőrt” (34.o.), akár a nászéjszaka záróakkordját: „Megfeszült vonásait lassan lesimította a távolodó kéj, lüktetése lecsillapodott, és ekkor a magasban égbe nyíló ablaknyíláson keresztül megpillantotta a fehér hold légnemű fátyollal lefüggönyözött korongját, amint lassan arrébb húzódik, fény és sugár nélkül, mint egy súlytalan, nyom nélküli kerék.” (45.o.) Kis túlzással: voltaképp akárhonnan idézhetnék. Farkas Péter Johannája mondatonként olvasandó, ritka eleganciával megírt regény, ledöbbenésre éppúgy alkalmas, ahogy az igényes, nemes időtöltésre vágyó olvasó polcára is illik. Farkas Péter Johanna Magvető Kiadó, 2011 Forrás: revizoronline.hu Szolcsányi Ákos 2011. 03. 28. 2011-05-10 14:31:46
|
|