A vaskos kötetbe Kína minden ellentmondása belefér: az óriási vagyont felhalmozó, aranyozott vécén elmélkedő milliomos, a munkába belerokkanó, garzonlakó melós, a kulturális forradalom emberséget nélkülöző eseményei és a széles áruválasztékból csencselés kacagtató történetei. RÁDAI ANDREA ÍRÁSA.

Kopasz Li árva, nincstelen földönfutóból küzdi fel magát Kína egyik leggazdagabb emberévé, az egész megye teljes GDP-jét megtermelő multimilliomossá. A sérülteket foglalkoztató Jótétemény Művek fellendítésével kezdi, hulladékkereskedelemmel folytatja, majd a japán bóvliöltönyökre nyergel át, és szép lassan akkora birodalmat épít fel, mely még a szűzhártyabeültetés iparágát országosan fellendítő Szűzszépségversenyt is képes megrendezni.

Szung Kang pedig a szocializmus diktálta utat járja be: csillogó-villogó Öröklét kerékpárján biciklizik nap mint nap a fémárugyárból a kötödébe, hogy hazavigye feleségét, a csodaszép Lin Hungot. Aztán bezár a fémárugyár, és Szung Kangból dokkmunkás, majd cementzsákoló lesz – az előbbibe beleroppan a gerince, az utóbbiban tönkremegy a tüdeje. Végül egy mellnövesztőszert áruló svindler segédjeként próbál szerencsét.

Ennél különbözőbb életutakat nehéz lenne elképzelni, mégis, Kínára mindkét példa jellemző, s ez a két sors a regényben ráadásul szorosan összefonódik. Kopasz Li és Szung Kang ugyanis mostohatestvérek (vérségi kapcsolat tehát nincs közöttük), és összekapcsolja őket az a közös és brutális szenvedés, melyet gyermekkorukban, a kulturális forradalom idején együtt éltek át. Hosszú évekre látszólag szétválasztja őket az, hogy ugyanabba a lányba (Lin Hungba) szeretnek bele, de életük végén – ha egészen sajátos módon is –, sorsuk ismét összefonódik.

A regény a történetmondó szemszögéből beszéli el a sokkoló, képtelen, kacagtató, szánalmas és felemelő eseményeket. A történelem rendkívül szélsőséges viharain edzett mesélőnek persze nem nehéz olvasóit magával ragadni, a Testvérek narrátora azonban sokkal több, mint a történelem tanúja. Ismeri Liuváros minden zegzugát és legendáját, Liuváros minden lakójának életét és titkos gondolatait. Az állandó szereplők – például Fogtépő Jü, Költő Csao, Kovács Tung, Fagylaltos Vang, Szabó Csang, Öregolló Kuan, Író (később Píár) Liu – a város és a történelem jellegzetes figurái: a nem mindig becsületes, a becstelen, a lehetőségekre ugró vagy azokat kihasználatlanul hagyó, a nagyotmondó, a kíváncsi és a passzív ember. Ezeknek a személyes sorsai és anekdotái pedig úgy rakódnak egymásra, hogy érdekfeszítően és egészen kézzelfoghatóan kirajzolódik belőlük a helytörténet is. A regény narrátora tehát mintha maga lenne a hely kollektív szelleme – „mi, Liuvárosiak”, szól ki a történetből olykor-olykor.

Bár a regény hangulata folyton változik – a fergetegesen nevetségtől kezdve a kellemesen érzelgősön át a sokkolóan szívfacsaróig –, a hétszáz oldalt szinte végig uralja a pikareszk alaphang. A kulturális forradalom brutális kínzásait és gyilkosságait leszámítva minden, magasztosnak hit és annak induló eseményre groteszk árnyékot vet valamilyen nevetséges epizód. Kopasz Li és Szung Kang újraházasodó szüleinek menyegzője például két magányos ember egymásra találásának apoteózisa (lehetne), azonban az újdonsült férj összeverekszik a szomszédokkal, akik az esküvői menetben vitt finomságok miatt elcsatangoló tyúkjaikat kérik számon. Szung Kang pedig, aki apja hősies természetét és daliás termetét örökölte, úgy bizonyítja szerelmét, vagyis úgy akar kitörni a munkanélküliségből, hogy melleket operáltat magának – hátha így jobban fogy a mellnövesztő szer.

Széky János fordítása nem emeli át a magyar változatba a kínai kultúra idegenségét, s bár ezáltal nyilvánvalóan jó néhány érdekességgel és utalással adósunk maradt, a szöveg gördülékenysége alighanem mindennél fontosabb e vaskos regény esetében. Ily módon a Testvérek nem a kulturális szakadék áthidalhatatlanságát érzékelteti az olvasóval, hanem azt a mélységes szánalmasságot és heroizmust, amely minden emberben közös. Még Kopasz Liben és Szung Kangban is.