A kék, minimalista borítót egy narancssárga logószerű kép díszíti. Rádióhullámok rajzolatán egy alak sziluettje áll, magasba tartott karokkal. A könyv egyik kritikusa ezt az alakot egy lakatlan szigeten álló ember segélykiáltásaként értelmezte. Inkább logónak értelmezem, hiszen Darius Kopp, a történet főhőse egyáltalán nem akar segítséget kérni. Megvan a saját steril, kommunikációtól terhelt világában/világunkban.

Kopp hétköznapi figura feleségével, Flórával együtt. Kopp negyvenes, pocakos üzletember, egy mobilkommunikációs cég közép- európai képviselője. Egyedül a térségben, vagyis az egyetlen ember a kontinensen. Felesége  különösen érzékeny bölcsész, aki pincérnőként dolgozik. A kettőjük bonyolult kapcsolatáról és az őket körülvevő világról szól ez a regény. A történet egy hetüket dolgozza fel. Egy cselekményben gazdag hét alatt megismerhetjük a két főszereplő személyiségét, a köztük lévő ellentétet. Darius és Flóra teljesen különböző karakterek. Kopp állandó kommunikáció és  valódi étel iránti éhsége szembeszökő. Az előbbi állandó internetezést és telefonálást eredményez, az utóbbi folyamatos evést. A város steril szférájában tud csak létezni. Számára „a villamoskerék csikorgása és az elsuhanó autó zaja azt jelzi: minden rendben.”

Flóra természetközelibb.Ő a természetben érzi otthon magát. A kert, a maga kiszámíthatatlan kiszámítottságával jelenti számára a nyugalmat. A neve is erre utal, a tavasz istennője és ő Darius (ismételten beszélő név) minden kincse. Nomen est omen istennője. Nem szeretem a kertet és a természet lágy… mondaná Kopp, és vele együtt e kritika szerzője. Miközben nyomon követjük mindennapjaik történéseit, semmi regényes nem történik velük és körülöttük. Vidéki utazás, kórházi látogatás, munkahelyi és otthoni problémák. Belezsúfolva egy hétbe. Közben nem csak a jelen eseményei zajlanak. A történet megértéséhez elengedhetetlen információkat tudunk meg a két főszereplő életéből. A lineárisan haladó cselekmény néha elburjánzik az idő különböző térfogataiban. Ezt a fogást, amikor a szereplő olyan dolgokat él újra, amik a cselekmény előtt történtek, az írói szaknyelv  fleshback-nek nevezi. Terézia Mora ügyesen bánik ezzel a módszerrel. A szöveg mégsem ettől kapja  filmszerű hatását. Nem a képek gyors pergése, mozgalmassága teszi filmszerűvé, hanem az elbeszélői nézőpontok váltakozása. Flóra és Darius nézőpontjai adják az elbeszélés fő vonalát. Ezeket szakítja meg egy külső szemlélő nézőpontja és Darius szatirikus, öniróniát sem nélkülöző megjegyzései. Ez a két nézőpont adja számomra a filmes hatást. A külső szemlélő kamera módjára figyeli az eseményeket. A regény keretei a szemünk láttára nyílnak egy tágabb horizont felé. A látható kép helyébe a szöveg kerül. A prózai szöveg kamerája nem csak mutat, kommentál is.

Terézia Mora többek között Esterházy Péter fordítója is. Ismeri a magyar írók, költők műveit. A regényben fel is használ különböző magyar vendégszövegeket és parafrázisokat. Mint például ez a József Attila átirat: „Jó cipőben járni kelni, minden napra koktélt venni.” Különben is, a könyvben folyamatos a magyarozás. Flóra magyar irodalom és színház szakon végzett az egyetemen. Még sorolhatnám a példákat, de nem teszem. A jövőbeli olvasóra bízom azt a kellemes feladatot, ami a könyv olvasásával jár. Szép napot minden olvasónak.

Szerző: Sain Gábor

Forrás: sensemagazin