A csillogó zöld borító egy búzatábla fényképét ábrázolja, az előtérben két érett búzakalásszal. Erről rögtön a tiszta búza éjszakája jut eszembe, Parti Nagy második regényének, a Hősöm terének az alcíme. A galambos szatíra után most itt van Parti harmadik regénye, Az étkezés ártalmasságáról, amit szatíraként is lehet olvasni. Vagy nem. Vagy egy abszurd világban játszódó irreális történetként. A regény főszereplője Fibinger, egy túlsúlyos férfi, termékbemutatóval egybekötött előadást tart az evés ártalmasságáról. A művelődési házban gyűlt össze a falu apraja-nagyja, hogy meghallgassa Fibinger előadását az Emese Acapulco Diabetikus Gyógyíró nevű fogyasztó készítményről. Előadás közben feleségét és a közönséget szidalmazza, akikről nem lehet tudni ott vannak-e vagy sem. Az egész szöveg Fibinger monológja. Olvasás közben kiszakadunk térből és időből. Megszűnik a tér-idő kontinuuma. Egy másik világban érrezük magunkat, ahol csak Fibinger létezik. Létezését csak monológja bizonyítja. Az olvasó agyában Fibinger valahogy azonosul a szerzővel és óhatatlanul, az ő hangján kezdi hallani a szöveget. Az előadás tele van korholással, ideges kirohanásokkal, jól kifejezve mostani állapotunkat, nem csak a táplálkozási gondok ügyében.    

Olvasás közben a kritikus óhatatlanul összeveti a regényt Csehov hasonló című monodrámájával,  A dohányzás ártalmasságáról című művel. A helyszín egy színház, vagy művelődési ház színpada. Adva van a színtér és a hallgatóság.  Abban ugyan egy szó nem esik az előadás tárgyáról, ugyanis a főszereplő Nyuhin, hasonlóan Fibingerhez, folyamatosan a feleségét átkozza, és becsmérli. Szintén visszatérő motívum mindkét szövegben a „hogy úgy mondjam” formula, aminek használatával a beszélő felmenti magát mondandójának súlya alól. Egy embert, aki így beszél, nem lehet komolyan venni. Fibinger nem csak kövér testének, hanem feleségének és kényszerképzeteinek is a rabja. Nem tudja levetni magáról kilóit, mint Nyuhin az ócska ruháit. Fibinger nem tud levenni magáról semmit. Parti Nagy inkább beleszorítja a pulpitusba. Ezzel is jelezve, hogy Fibinger mennyire nem tud szabadulni az őt körülvevő világból, világtól.    

Csehov az önmagáért tenni képtelen ember típusát vázolta fel Nyuhin szerepében, akit a Ványa bácsiban tökéletesített.    

Az olvasóban önkéntelenül felmerül a kérdés, hová is vezet minket a történet szerteágazó, mégis egy pontban összpontosuló fonala. Nem egy bizonyos cél felé terel, hanem a magyar nyelvbe. Így akik valamilyen végső filozófiai kérdésre akarnak választ kapni, inkább olvassanak bölcseleti műveket. A szerző a nyelv textusába, rétegeibe, csodálatos világába kalauzolja olvasóját. Parti Nagy a magyar nyelv mestere. Szóképei, szószörnyetegei különös világot teremtenek, új dimenziókat nyitva a befogadó olvasónak. Roncsolt mondatataival, hibás mondatszerkezeteivel közelebb akar kerülni a beszélt nyelvhez. De Parti valóban a társadalom nyelvén beszél, vagy csak az egész költői játék? Új szavakat alkot az olvasó okulására. Játszik az idézetekkel, csak rá jellemzően felhasználva klasszikus verseinket. 

Szerző: Sain Gábor

Forrás: Sensemagazin