„Nehéz műfaj a novella” – állítja az író, majd alaposan elemzi, hogy milyen követelményeknek kell eleget tenni ahhoz, hogy megszülessen a minél tökéletesebb műremek. „Legyen igaz is, legyen mese is: essen egybe az olvasó tapasztalataival…”

A harmincegy elbeszélést olvasva kortársként be kell vallanom, a tapasztalatok hasonlóak. Ez azért nem felemelő, mert az alaphangot igen erősen meghatározza a kötet címéül választott írás, valamint egy másikból az a megállapítás, hogy „Amúgy is kussolós volt a korszak, sok magyar korszak ilyen.”

Akár gyermekkorról, iskoláról, a szülők, vagy nagyszülők sorsáról mesél az író, a sokféle „kussolásnak” a hatása következményekkel jár, nem teszi falszabadult optimistává a gondolkodó embert.

Mindaz a tapasztalat belesűrítve van benne a könyvben, ami egy emberöltő alatt érzékenyen érintette az írót. Szokás szerint nem kertel sem egyéni, sem történelmi részletekben, őszinte és leplezetlen minden írásában.

Hiába keresek felszabadultan jókedvű novellát, akár részletet, nem találok. Ennek ellenére mégis érzem, hogy az iskolát, a családtagokat, a környezetünket, a színházat és a történelmet ostorozó elbeszélésekben ott lapul az emberszeretet, az igazságosság keresése, a leplezett remény, hogy lehetne másképp is.

Szerző: Réger Margit

Forrás: holdpont.hu