A Kossuth-díjas képzőművész válogatott verseit első ízben veheti kézbe az olvasó. A könyv borítóján maga El Kazovszkij alkotása látható, az Állat című vas-szobor. A szobor egy kutyát mintáz, melynek hatalmas árnyéka a falra vetül. Ahogy a test mögött felsejlik a markáns sziluett, úgy rajzolódik ki a kötet oldalain a képzőművészben rejtőző költő.
Mert költészet ez a javából. Igaz, a szerző nem kiadásra szánta ezeket a verseket, egészen haláláig az asztalfióknak tartogatta orosz nyelvű műveit. Műfordításokkal találkozik tehát az olvasó, vagy még inkább átköltésekkel. Felmerül a fordítás nehézsége már-már lehetetlensége, még akkor is, ha kortárs líránk színe-java dolgozott e költemények átültetésén. 15 kiváló költőnk és műfordítónk. Nehéz a fordító dolga, mert nyelvi játékokkal, kulturális utalásokkal sűrűn átszőtt líra ez, mely gyakran él a nyelvtani nemek adta lehetőségekkel, melyek a magyarban nincsenek.
Épp ezért esünk gondolkodóba, mikor Az új hattyúk tava ciklust olvassuk. Vajon milyen nemű a Hattyúkirálynőbe szerelmes lírai én? Egy biztos: „Pjotr Csajkovszkij lelke boldog, / mert végre balettjében / Odette helye megoldódott.” Néhol szinte puskini ecsettel festi elénk a klasszikus balett képeit, a sorok közt hömpölyög a zene, tombolnak az érzelmek. Hiába, a szerelem egyoldalúnak bizonyul: „Sokadszor próbálkozni kár, / hattyú csak hattyútársaságba jár. / Ki kölcsönösséget remél, szamár.”
Vannak szép számmal a kötetben jóval modernebb hangszerelésű versek is, melyek sokszor zavarba ejtően őszinték. A témák variálása, akárcsak képzőművészeti alkotásaiban, verseiben is folyamatosan tetten érhető. Emellett fontos motívum az identitáskeresés. „Sem ottani, sem itteni nem vagyok.” - írja mindjárt az első költemény elején, melynek íve egészen a mindenkire érvényes kérdésig ér: „De van-e nemzedék akárhol, / Mely nem tud a halálról?”
El Kazovszkij verseskötete érdekes olvasmány, éppen az ilyen pillanatok miatt. A grafikus, festő, díszlet- és jelmeztervező mellé most végre odaállt az egyenrangú költő.
Forrás:sensemagazin
