A fülszöveg szerint „a balladák, mintegy a kötet gerincét képezve, komor sűrűségükkel húzódnak végig a gyűjtemény egészén", én azonban úgy találtam, a dalok és a szabad versek jóval izgalmasabbak és szebbek. „Elrepült a madár, / sose jön haza már. / Hiába lesz este, / röpíti a teste. // Hiába lesz reggel, / száll a fellegekkel. / Nem ül többé ágra, / viszi őt a szárnya. // Nem száll többé földre, / nem néz tótükörbe. / Csillagfészket épít, / ahol az ég szétnyílt." (Csillagfészek - 9.) Ebből a versből és társaiból, az Éjszakából (12.), a Mürzstegből (13.), az Ördögszekérből (85.) látszik, mennyire könnyedén és tömören csillan fel és meg egy világ - éppen, mint egy igazi dalban. Másfelől például a Mozaikból (10.) és a Hajnali részből (70.) az is látszik, mennyire szigorú ez a költészet önmagához, milyen jól képes ellenpontozni a veszélyes helyeken, ahol másokat, gyengébb tehetségeket, a nagy előd magával sodorna: „Felriadtam tegnap éjszaka. Talán / repülőgép zaja volt, talán a pokol / nyílt meg álmaimban - nem tudom. / Nem zavarta szívem negyven cigaretta. /Csak húsz talán. S mind szőke lights volt." (Hajnali rész). Repülőgép és pokol - fent és lent archetipikus összeszikráztatása, melynek pátoszából az „vesz ki", hogy a gép fent van ugyan és az eget is a képzeletünkbe idézi, de korántsem mennyei, legfeljebb technikai értelemben. A húsz cigaretta éppen a Kosztolányié fele, de egyrészt „talán", másrészt „lightosak", kelkáposzta világangolsággal frivolak. S akinek ez az ellenpontozás túlságosan mesterkéltnek, kimó­dolt¬nak tűnik, az is megnyugodhat: ahogy épül a négy szakasz (én az elsőből idéztem), úgy válik a szöveg egyre szenvedélyesebbé és himnikusabbá, ha olyan fel, mint a Hajnali részegség, a világ és az irodalom alakulása miatt nyilván nem is tud menni.
A balladák viszont, mint már említettem, sajnos nem győztek meg. Talán magát a műfajt nehéz művelni ma már: bűn és bűnhődés egykor, a régi nagy balladák születésekor oly jól működő fogalompárosa ma már nagyon problematikus, éppúgy, mint az egyetlen kompakt történet végigmondásának lehetősége. Bizonyára ezért problematikusak a rímek is: „A férj hazatér. A szívben a vágy elsorvad. / A tulipánok a lágy szélbe hajolnak. / Súlytalan szavak közé nehéz csönd vegyül. / Éjjel sír a gyerek. Fölkel a nő egyedül." (Fürdetés - 21.); „Emlékszem, furcsa este volt. / Jamesonék aranya festett / zsíros arcokra torz mosolyt. / Panni még egy kör felest vett." (Will Gallagher balladája - 72.) Több ilyen locust lehetne idézni, mint ez a „festett-felest vett", amelyek „maguktól gyengék", nem azért, mert gyengék akarnak lenni, mert így oldanak meg valamit.

Részlet Demény Péter Ex libris írásából , ÉS