A szegedi Somogyi-könyvtár első emeleti olvasóterme lassan telik meg, aztán egyre inkább tágul a pódium előtti félkör, a szervezők rádöbbennek, hogy kevés a szék. Az alsóbb emeletekről előkerülnek a babzsák fotelek, a közönség helyet foglal, kongat a dóm harangja, idő van, Parti Nagy-idő.

Az Országos Könyvtári Napok elnevezésű rendezvénysorozat fő célja a könyvtár (mint a tanulás és az irodalom tere) és az olvasás népszerűsítése. E program keretein belül a szegedi bibliotéka a(z Év Kiadója Díjat idén is elnyerő) Magvető Kiadó íróit látja vendégül. Október 7-én Parti Nagy Lajos látogatott el a Csongrád megyei városba.

A beszélgetést Balog József újságíró vezette, aki rendhagyó módon a felkonferálás után rövid, magánjellegű bevezetőt tartott. Az ember mindig megválogatja, milyen ruhát vesz fel, hangzik el, rajta egy fehér ing van és sötét nadrág, mindkettő egy angol turkálóból, olasz alsónemű − „Na, gratulálok”, neveti el közben magát valaki − és a Darvasi Laci cipője. Itt már Parti Nagy is felkapja a fejét. Biztos szép története van az elnyűtt barna párnak Balog József lábán, ezt azonban nem tudjuk meg, mert ha a divatmánia nem is, a mértéktelenség jegyét magán viselő étkezés annál inkább a mi témánk. Parti Nagy Lajos az idei könyvhétre megjelent Az étkezés ártalmasságáról című kötete kerül „terítékre”.

A  regény teste, a test drámája

Az első topik a műfaji sokszínűségé, hiszen korábban Parti Nagy már mindhárom műnemben jelentőset alkotott, világít rá Balog. Az étkezés ártalmasságáról alcímének műfaji kijelölése még az előzmények tudatában is meglehetősen szokatlan, hiszen Parti Nagy előadásként aposztrofálja regényét. A könyvben voltaképp a főszereplő utolsó termékbemutató monológját olvashatjuk, melyet egy tömpemizséri művelődési házban tart az Emese Acapulco Diabetikus Gyógyíróról, erről az amerikai és magyar kutatók által készített méregtelenítő szerről. A műfaj építése tudatos volt, Parti Nagy elmondása szerint a főszereplő kinőtte magát a történetből, és nem lehetett más kifejeződési formát találni számára, csak a monológot. A kötetet olvasva levonhatjuk a konklúziót, a szöveg végig gond nélkül elbírja az egyes szám első személyű narrációt.

Balog József a műfaji, szerkezetbeli összefüggések megvitatása után arról kérdez, hogy valójában mi lépteti működésbe a Parti Nagy prózát. A szerző megítélése szerint a szöveg tautologikussága biztosítja a ritmust, az adatok halmozása és a részletesség pedig képszerűvé teszi az olvasottakat. Emellett hosszasan kitér a karakter jellemére, a szánni való figurára, aki az egészségipar antropomorf paródiájaként értelmezhető. Balog szerint a műből kiolvasható egyfajta nemzetkarakterológia, amely végig fenntartja az érdeklődést, hiszen az olvasó keresi az analógiát saját nemzeti identitása és a regény által közvetített kép között. Ezzel egy olyan kérdés merül fel, mely azt feszegeti, hogy a főszereplőt mennyire határozza meg hovatartozása, jelen esetben magyarsága, vagy ez az értelmezés szempontjából teljesen irreleváns. Parti Nagy bölcsen kitérő választ ad, a témát demokratikusan azzal zárja le, hogy a szöveg inkább univerzális, hiszen benne valami nyelveken átívelő globális probléma − a mértéktelenség − tematizálódik.

Korpusz a gépben

Miközben az író hosszasan keresi a felolvasásra szánt részt a könyvben, Balog kiszúrja az első lapon lévő dedikációt, rá is kérdez a cím alatt olvasható „Saját példány” feliratra. Így hangzik egy saját magának írott dedikáció Parti Nagynál. Ezalatt pörögnek az ujjai között a gyűrött, szamárfülezett lapok, megáll az egyiknél és belekezd. Érezni a párhuzamot, hű tömpemizsériekként hallgatjuk a felolvasást. A monológ, mint mindig, most is nevettet és megdöbbent. A tragikomikum továbbra is a „partinagyság” védjegye.

A felolvasás után a kézirat kerül szóba, valamint a korpusz sérülékenysége. Ezt Parti Nagy modern kori jelenségnek nevezi, hiszen a virtuális fejezetek mindig újraírhatóak, sérülékenyek. Ilyen értelemben egy szöveg soha nincs kész, a legjobb forma is csak pillanatnyi, efemer. Az étkezés ártalmasságárólt is sokféleképpen meg lehetett volna írni, tudjuk meg, a főbb szálak hamar megvoltak, a mű mégis több mint tíz évig pihent és érlelődött. Visszaolvasva maga a szerző is talál finomítani valókat a szövegben, olyan termékeny tévedéseknek nevezi ezeket, melyek új megoldáshoz vezethetnek. A művel kapcsolatos további tervei a színház felé mutatnak, regényének főszereplőjét a tervek szerint Csuja Imre alakítja majd a színpadon.

Kong a harang a Dómban, a közönség mozgolódik. A szatyrokból előkerülnek a frissen vásárolt kötetek, de látni régebbi kiadásokat is, viseltes példányokat, a Test angyalát, a Fagyott kutya lábát, Hősöm terét − a teljesség igénye nélkül. És a sor az író előtt egyre csak nő. Egészségünkre!

Beszélgetés Parti Nagy Lajossal, Szeged, Somogyi Könyvtár, 2011. október 7.

A fotókat Gémes Sándor készítette. A riportot Ottroba Anna.

Forrás:  Kulter.hu