Pici kis könyv tele fájdalommal.Amilyen rövidke a történet annyira nehezen  tudtam végigolvasni.

Szó szerint minden lényegesebb , nehezebb  mozzanat egy-egy sokk volt.

Félelmetes,hogy a gyermekkorunk állandóan ott lohol a nyomunkban,és ha nem volt szép és tökéletes akkor bizony utolér és belénk döf egy-két szilánkot,hogy nehogy elfelejtsük,nehogy boldogok merjünk lenni,nehogy jól érezzük magunkat akár egy pillanatra is.

Két fiatal próbál felszínre törni a gyerekkori emlékek mocsarából,mindkettejüknek más-más démonokat kell legyőzniük,de annyi szeretet van bennük egymás iránt,hogy remélem sikerül nekik.

Az ilyen témájú könyveket,minden fiatalnak a kezébe adnám,hogy tanuljon belőle,érezze át,hogy mit tehet a saját gyerekével ha nincs szíve,ha nem akarja igazán a saját gyerekét.

" Olyan gyerekkort akarok,amire lehet emlékezni.Olyan életet,amiről lehet másoknak beszélni.Olyan testvért,akinek van igazi élete."

Forrás: betűvető