Ulickaja zöld sátra
(kiadvány: Imágó)
Ljudmila Ulickaja legújabb regénye, az Imágó immár a tizedik a magyarul megjelent könyvei sorában. Különösen nagy várakozással kezdtem e mű olvasásába, mely ezúttal az egyéni sorsok érzékletes ábrázolása mellett valódi történelmi panorámát ígér. Már maga a könyv külleme, a maga több mit 600 oldalas terjedelmével tekintélyt parancsol, helyet követel magának a könyvespolcon. A borítón egy oszlopos teraszról nyírfaligetre látunk, az oszlopon díszelgő cirill betűs firkák főként szerelmi vallomások, de akad köztük újévi jókívánság is. A regény és a borító közti laza kapcsolat tág asszociációs teret nyújt az olvasó számára. A firkák talán a hétköznapi ember apró lázadásai egy hatalmas birodalomban. S hol birodalom van, ott irodalom van, és mindenféle más művészet, mely az Ulickaja által megformált szövegbe minduntalan bemerészkedik. Merészkedjünk mi is beljebb! A méltán népszerű orosz írónő korábbi műveiben is mesterien szőtte a cselekmény szálait, de az Imágó című regény bizonyul ezidáig a legnagyobb szellemi kalandnak. Ráadásul, ha Ulickaját ezidáig a női sorsok avatott ábrázolójaként skatulyáztuk (Szonyecska, Életművésznők, Médea és gyermekei), most a szerző ünnepélyesen kibújik a neki szánt szerepkörből, az Imágó főhőse ugyanis három fiú. Szanya, Miha és Ilja osztálytársak, ők a „Trianon” akiket szoros barátság fűz egymáshoz. Ljudmila Ulickaja az utóbbi években többször is járt hazánkban, érezhetően kedveli Magyarországot, jól ismeri tehát a szó eredeti, történelmi jelentését, ahogy erre találunk is utalást. A fiúknak egyszerűen megtetszik ez a szó, melyben a hármas szám jól felismerhető, és a továbbiakban következetesen kitartanak mellette. A három kamaszt művészi ambíciók fűtik, Ilja költő, Szanya zongorista, Miha fotós szeretne lenni. A mű eredeti címe „A zöld sátor”, a fordító, Goretity József mégis az egyik fejezet címét emeli a mű elejére. Az imágó szó a rovar kifejlett állapotát jelenti, jelen esetben arra utal, hogy fejlődéstörténetről van szó, a „lárva állapottól” egészen a felnőttkorig követhetjük a szereplők életét. Gyereknek lenni a sztálini időkben nem könnyű, a felnőtté éréshez valódi értékek, pozitív benyomások kellenek. Ezek begyűjtésében ki más segíthetné a gyerekeket, mint egy lelkiismeretes tanár, aki kultúrtörténeti sétákra viszi lelkes tanítványait.
Forrás: sensemagazin 2011-11-07 13:02:42
|
|