A VS főszereplője női testben élő férfi-lélek, akinek nőiesen érzékeny természete éles ellentétben áll a szöveg határozott, világos létmódjával, sőt mindez egy neo-szentimentalista stílusa ellenére letehetetlenül jó könyvben.

Rakovszky Zsuzsa nevével még diákkoromban találkoztam, egy debreceni szemináriumon foglalkoztunk verseivel. Azóta elég sok idő telt el, sok szeminárium és számlálhatatlan sok vers emléke és élménye rakódott egymásra, a költőnő neve mégis megmaradt bennem. Kíváncsian vettem hát kézbe legújabb regényét, a VS címűt. Meg kell mondanom előre, nem csalódtam… És azt is előre kell bocsátanom, hogy jelen recenzióm csapatmunka eredménye. Hirtelen lelkesedésemben néhány barátomnak már oda is adtam a regényt és jó kis beszélgetések alakultak ki, melyek hozadékai, tanulságai mind átszűrődtek rajtam és kritikámban is óhatatlanul jelen vannak. Érdekes módon nemcsak és nem elsősorban a regény témája fogott meg, bár a transzvesztiták, transz- és homoszexuálisok problémája sokat tárgyalt (és sokszor túltárgyalt!) divatos téma, beszélgetőtársaimmal mindannyiszor rácsodálkoztunk a szöveg megalkotási módjára, stílusára, arra a bravúrra, ahogyan a csöppet sem pörgős regény letehetetlenné teszi magát.

„Mindenevő” olvasó vagyok, sok könyvet elolvastam már, minden alkotásban megpróbálok megtalálni valamit. A Valamit. De van nálam is „a paplan alatt olvasott könyvek” kategóriája, azoké, amelyek éjjel-nappal bűvöletükben tartanak, és nem tudom letenni őket, korholjon bár apa, anya, férj vagy főnök, akik több-kevesebb elnézéssel figyelik, amint hajnali négykor még ég a kislámpa…A Rakovszky Zsuzsa könyvét is ide sorolhatom most már.

A regény főszereplője Vay Sarolta, aki Sándor néven férfiként éli az életét. Az írónő valós személyről mintázta hősét, a XIX. században élő grófnőről több cikk, tanulmány is megjelent, patologikus esetét Richard von Krafft-Ebing is tárgyalja Psychopathia Sexualis című híres munkájában.

VS már gyerekkorában fiúruhát hordott, a fiús játékokat szerette, különc viselkedésében apja és nevelője is megerősítette. Felnőttként korának hagyományos dzsentri életformáját éli, férfiként kocsmázik, szivarozik, iszik, színésznőknek udvarol (sőt még ama rosszhírű „piros lámpás házaknak” is gyakori látogatója) és párbajozik is, ha kell. Valódi szerelmi kapcsolatai vannak, meg is nősül (!) és ez okozza végül a bajt: apósa egy apró kölcsön vissza nem adása apropóján utánajár származásának és kitör a botrány. VS börtönbe kerül. A regény egy részét a börtönnapló teszi ki, érdekesek a pszichiáterrel folytatott beszélgetések is. Itt derül fény VS igazi lényére. Olvasatomban VS ízig-vérig nő. Ezt mutatja fokozott érzékenysége; az a mód, ahogyan számon tartja és követi az aktuális divatot; a költekezési mániája (bár ő hallgatást vásárol…); az, hogy a szerelmi együttlétek alatt saját kielégülését mindig alárendeli partnere kielégülésének. VS nő, bár ő teljes erejével, lelkének-testének-elméjének minden rezdülésével férfi a k a r lenni. Személyisége megosztó: egyik pillanatban együtt érzek vele, elfogadom érveit, már-már normálisnak tekintem…másik pillanatban mélységesen elítélem, csaló-gazembernek, a nők legnagyobb ellenségének bélyegezném. Ezt az ambivalens olvasói attitűdöt tükrözi a regényben dr. Birnbacher orvos-pszichológus alakja, akinek tiszte megállapítani VS beszámíthatóságát. Az önéletrajz áttanulmányozása után a doktor ezt állapítja meg: „…a személyt, kitől a paksamétát átvettem, sehogyan sem sikerült képzeletemben eggyé olvasztanom azzal a másikkal, kinek képmása az írásokból bontakozott ki – vannak a szemnek bizonyos betegségei, amikor a beteg nem képes egyesíteni a jobb s a bal szeme által közvetített képet, hanem két külön s egymástól némileg eltérő képmás káprázik előtte: így voltam én is…”

Sok vita folyt és folyik jelenleg is az irodalom „neméről”. Nőíró és férfiíró vagy csak író? Női stílus és férfias stílus vagy csak írói stílus? Nos, VS nő, ám írását egyértelműen férfi/férfias írásnak érzem. Határozottan. Megtévesztően paradox módon. Ez pedig segít a szereplő személyiségének megalkotásában, de még izgalmasabbá teszi az értelmezést.

Rakovszky Zsuzsa nagyszerű nyelvi érzékenységgel az ábrázolt korhoz illő pre-jókais, szentimentalista beszédmódot használ. Ezzel nemcsak szereplőjét jellemzi, hanem hangulatát is megteremti az egész történésnek.

Mindenkinek ajánlom figyelmébe ezt a regényt, amely cinizmus nélkül, szemérmesen beszél nagyon is emberi problémákról, anélkül, hogy elítélné a normálistól eltérőt. Jó hangulatot teremt, elvarázsol, kiragad mindennapi világunkból, lehetővé teszi a belefeledkezést, átélést. Idő-és lélekutazásra invitál, könnyed és finom eleganciája elbűvöl. Olvasni késztet. És ez nagy szó…

 Forrás: olvasóterem.com