Asszonytestek édeskés, nehéz illatával, vakító színekkel, villanó fényekkel, harsogó csinnadratta-zenével és flitteresővel dús éj köszönt ránk, mikor kinyitjuk Angela Carter eredetileg 1984-ben kiadott, s nemrég végre magyarul is megjelent regényét. Böszörményi Gyula recenziója

A történet elején Londonba csöppenünk, ahol épp „...abban a pillanatban járunk, amikor a tizenkilencedik századból már nem maradt más, csak egy cigarettacsikk, üszkösödő szivarvég, amelyet hamarosan elnyomnak majd a történelem hamutartójában”. Odakinn nyúlós, hideg köd tölti fel az utcákat, s varázsolja hátborzongató szörnyekké a koromtól fekete, csupasz fák ágbogait. Odabenn azonban, ahová olvasóit a szerző vezeti, titokzatos budoár-meleg, kellemes félhomály, selyem alsószoknyák suhogása és bódító pezsgőillat uralkodik. A londoni kőcirkusz egyik eldugott öltözőjében vagyunk, ahol Jack Walser, a 25 éves, Kaliforniából származó világcsavargó, kalandor és újságíró épp interjút készít a közönség kedvencével, a „Piccadilly Vénuszával”, a „trapéz Helénájával”, Fevvers kisasszonnyal. A hölgy korábban már meghódította fél Európát, s ahogy lenni szokott, mire Londonba ér, grófok, hercegek, iparmágnások loholnak a nyomában, s fürdetik pezsgőben, bankjegyek és ékszerek záporában. Teszik ezt annak ellenére, hogy a „szárnyas lány” cseppet sem csinos, sőt, inkább ijesztően drabálisnak, vastagcsontúnak, a földön kifejezetten esetlennek mondható. Ám amikor a reflektorok kereszttüzében kibontja hatalmas, élénk színekben pompázó szárnyait, s aztán könnyedén a levegőbe emelkedik...!

Fevvers maga a köztünk élő csoda, akiről a fél világ úgy hiszi, hogy földre szállt – bár kissé testes – angyal, míg a másik fele szörnyszülöttként tekint rá.

Walser azonban egészen más véleményen van. Ő ugyanis titkon biztos benne – hisz sokat látott és tapasztalt világcsavargó! –, hogy a szőke teremtés közönséges csaló, szemfényvesztő, aki festett-ragasztott szárnyaival bizony alaposan „megvezeti” a világot. Épp ezért kér tőle mélyinterjút, s lepi meg, hogy a leány azonnal rábólint az ajánlatra: örömmel meséli el egész addigi életét a kíváncsi újságírónak.

Így veszi tehát kezdetét Angela Carter lélegzetelállítóan misztikus, kavargón színes, játékos fantáziával megírt regénye. Fevvers kisasszony és Walser nyomát követve kalandos, szürreális (majd’ azt írtam: LSD-révülethez hasonlatos) utazásban lehet részünk, mely a magyar olvasó számára külön érdekességet is rejteget, hisz a távoli Szibériában végül egy olyan néptörzshöz jutunk el, akik még mindig teljes valójában élik meg a sámáni világszemléletet, éppúgy, mint őseink.

Bényei Tamás remek fordítása (erre különösen kényes vagyok, hát árgus szemekkel kerestem a hibákat, de semmi) tökéletesen adja vissza az Angela Carter által megálmodott világot. Minden olyan olvasónak tiszta szívből merem ajánlani e regényt, aki nem fél elereszteni a fantáziáját, szereti annak vad tobzódását, s közben még jól is akar szórakozni!

Forrsá: librarius.hu