Az átlagembernek nem sok minden jut eszébe a hidegen és a kimondhatatlan nevű vulkánon kívül akkor, ha Izlandra gondol. Márpedig nem meglepő módon ott is van ez-az.

Sjón például, aki egyébként születésekor a hangzatos Sigurjón Birgir Sigurđsson nevet kapta, szintén itt látta meg a napvilágot, A macskaróka című kisregénye pedig szintén ide kalauzolja az olvasót.

Az aprócska könyvben két cselekményszál fut egymás mellett. Az egyik történetben Baldur Skuggason tiszteletes rókára vadászik. Sokáig követi, hóviharba keveredik miatta, mielőtt sikeresen levadászná – vagy a róka vadássza le őt.

A másik szálon Fridrik Fridjónsson temeti épp kedvelt szolgálólányát, aki rejtélyes származására is fény derül a könyv végén.

A macskaróka rövid, kellemes olvasmány, főképp téli estékre. Sjón, aki Björkkel is dolgozott már együtt, sikeresen teremti meg a 19. század végi, kies sziget kilátástalan és rideg hangulatát, amibe ügyesen csempészik bele egy-egy mégis meglepően meleg emberi pillanatot.

A mindent átható misztikum szintén fontos eleme a kisregénynek, amelynek már a címe is egy skandináv istenség, egyben egy rejtelmes állat neve. A macskaróka, ami a macska és a róka vadházasságából születik, nemcsak különös, hanem veszélyes állat is. Az izlandiak pedig rettentő komolyan veszik mindkettőt. Ahogy Baldur Skuggason tiszteletes is.

A kisregényt jó szívvel ajánljuk mindazoknak, akik szeretnének kapni egy villanásnyi betekintést a távoli, elszigetelt, és emiatt rendkívül vonzóvá avanzsált sziget történelmi mindennapjaiba, vagy épp van szabad két órájuk, amiben szívesen utaznának egyet.

A szerzőről:
Sjón 1962-ben született Reykjavíkban. Művészneve a keresztnevének rövidítéséből származik, és azt jelenti, „látás”. Irodalmi pályafutását költőként kezdte, első kötete 1978-ben jelent meg. A macsrarókával 2005-ben elnyerte az Északi Tanács Irodalmi Díját.

Forrás: kulturpart.hu