A Ha egy téli éjszakán egy utazó című jeles mű jutott eszembe, amikor 2011 novemberének 29. hideg napján elindultam Krusovszky Dénes debreceni estjére. Hogy milyen összefüggés van Calvino könyve, illetve a fiatal poéta művészete közt, még nem tudom. Ha rájövök, megírom.

Nem felesleges part

Fagyos napon gyülekeztünk tehát, a távolból, a Kossuth téri forgatag felől a Mennyből az angyal gyengéd dallamai jelentettek némi melegséget átfagyott testünknek. A Református Kollégium épületének társalgótermében bársonyszékek. Szerencsére majd’ mindnek akadt gazdája. Nem hiába, debreceni születésű költő érkezett. Móricz Zsigmond Irodalmi Ösztöndíj, Junior Príma díj, Telep, Solitude ösztöndíj, Puskin Utca, Ex Symposion, JAK. Három kötet: Az összes nevem, Elromlani milyen, A felesleges part, utóbbi a legfrissebb, ez adta az író-olvasó találkozó apropóját. A Debreceni Református Hittudományi Egyetem és a JAK közös programja, 15 perc késés, belefért.

Téreyt, Oraveczet állandóan Debrecenről faggatják, Krusovszky ezúttal ezt megúszta. Dr. Ferencz Árpád, a DRHE oktatója felkészült, fontos és érdekes kérdéseket szegezett neki. Nem sokat, pont annyit, amennyire szükség van. Hosszú, gyűrűző, elmélkedő válaszok, ezeket szereti a hallgató, hisz mégiscsak a vendégre kíváncsi a leginkább. Bensőséges hangulat árasztotta el az ódon, patinás termet, melyben aligha lehet a szellemiséghez szervesebben hozzátartozó rendezvényt tartani.

Szó esik Hart Crane-ről, a fiatalon elhunyt amerikai költőről, valamint Chris Burden performansz művészről, mint bizonyos ciklusok elsődleges ihletőiről. Szégyent, megaláztatást, valamint evilági passiót mutat be művészetük. Ezek az élethelyzetek Krusovszky költészetének is fő szegmenseit adják. A cranei, burdeni életszituációkat így írja tovább egy magyar alkotó, segítségükkel így foglalja versbe saját életének történéseit, a múlt égető problémáiról így mutatja meg, hogy a jelennek is alapvető részei, a jövőnek is meghatározó jelenségei. A performansz-művészet megérinti, elgondolkodtatja, egyben meg is nevetteti. A szégyenérzet pedig alapvető emberi jelenség, egzisztenciális értelemben árulkodik az emberről, hisz mindenki szégyenkezik. Pontosabban: „csak az ember szégyenkezik.” Ferencz Árpád a versek „brutális képi világáról” is faggatja vendégét, aki úgy gondolja, hogy ez a fajta vizualitás alapvetően jellemző generációjának költészetére. Ezáltal egy vonulathoz kapcsolódik ő is, melynek képei erősebben rájátszanak a nyelvi jelentésre.

A közönség nem kérdezett, rövid, de annál velősebb diskurzust hallhatott. A kötelező felolvasás bebizonyította, hogy az előzetes elméleti háttér nem mellébeszélés volt. A versek mély gondolatiságot sugárzó, jól szerkesztett, jeles alkotások. Korántsem parttalanok. A felesleges part látatlanban is érdekes kötet.

Szerző:Barna Péter

Forrás: Kultúra és kritika