(kiadvány: Mentés másként)

Közhely, hogy a blog nem egy műfaj, csupán egy internetes tartalomkezelési rendszer. De ha mégis műfaj lenne, leginkább ezek jellemeznék: legalább két bejegyzés hetente, egy fő téma néhány altémával, egy szerző, személyesség. Pontosan ezek jellemzik ezt a könyvet is.

A könyv legfőbb témája az európai és a magyar antiszemitizmus. Kertész meg van győződve arról, hogy továbbra is ki akarják irtani a zsidókat, rendszeresen érzékeli az erre utaló jeleket. Nem hinném, hogy ebben igaza van, de a meggyőződés mégis érthető olyasvalakitől, akit egyszer már elvittek Buchenwaldba. Szerencsére a napjai ettől még láthatóan normálisan telnek. Folyamatosan utazgat szerte Európában (már a Nobel-díj előtt is), éttermekben vacsorázik, meglátogat más írókat, újabb regényt ír, vagyis tökéletes értelmiségi életet él, ami egy népszerű írótól elvárható.

Közben dolgozik a legújabb könyvén, a napló a Felszámolás születéséről is szól. Megdolgozik vele, a regény folyamatosan új és új formát vesz fel a keze alatt. Aztán egy ideig nem ír róla, csak írja, vagyis sikerül befejeznie és elengedi. Több mint egy évtizeden át dolgozott egy viszonylag rövid könyvön – a mai rohanó világban különlegesség, hogy valaki egy évtizeden át foglalkozzék ugyanazzal az írással. Az olvasó elképzeli, mit csinált tíz évvel ezelőtt, mennyi minden történt azóta, és hogy milyen lehet ugyanazt az írást javítgatni ennyi időn át.

Aztán eljő 2002 októbere és a Nobel-díj, de nem nagyon látszik, hogy ez megváltoztatta volna Kertész életét, ő maga is jelzi, hogy ezt nem szeretné. A naplóból az derül ki, hogy kb. fél évig rendkívül elfoglalt, találkozókra és eseményekre jár, ezt követően azonban minden visszatér a régi kerékvágásba. Ő és a felesége fokozatosan elköltözik Berlinbe, ahol nem érzi a Budapesten szerinte oly jellemző gyűlölködést, szürkeséget és monotóniát, ami meghatározta az itthoni életét. Magyar sem akarna lenni egyáltalán, de semelyik más nyelven nem tud ilyen minőségben alkotni.

A kezdődő Parkinson-kór miatt megtanult számítógépen írni, mert így kevésbé okoz problémát a keze remegése. A naplóból a számítógéppel kialakuló kapcsolata is nyomon követhető.

Ugyanúgy ír naplót, mint a legtöbb ego-blogger, lásd a bevezetőt, csak más színvonalon: Kertész nagy és jelentős író, minden szava és minden gondolata fontos. Mégis kellett volna neki egy konkrétabb cél a naplóíráshoz. Vagy a nagyobb rendszeresség, vagy egy hangsúlyosabb központi téma, legyen az politika, az írás vagy a Nobel-díj – Kertész mindegyik témában kitűnő, a könyv viszont az adott témában koncentráltabb, teljesebb lehetett volna.

Forrás: Olvaslak