„A könyv útleírás. Ezért ha valaki a valósággal megegyező dolgokat találna benne, legyen nyugodt: azok egy másik valóság dolgai” – írja Kemény István kisregénye nyitányaként. És egyáltalán nem viccel... HERCSEL ADÉL ÍRÁSA.

...mert amint kinyitjuk a könyvet, azon kapjuk magunkat, hogy egy párhuzamos dimenzió vendégei vagyunk.

Üdvözlöm a kedves olvasókat Az ellenség művészetében! Most egy olyan helyre fogom kalauzolni Önöket, amilyennel még a legelvontabb álmaikban sem találkozhattak. Bármilyen furcsán és hihetetlenül hangzik is, alámerülünk egy igazi író-költő, Kemény István tudatalattijába. Kerüljenek beljebb! Ha erre néznek, máris itt látható az agóra. Irodalmárhoz méltóan a kövei könyvekből állnak, a legalsó réteget a barokk és a romantika világirodalmának évszázados könyvei tartják, fölötte a magyar irodalom és a XX. század világirodalmának téglái váltakoznak bonyolultan egymásra épülő rétegekben.

Kemény István

Ha az úton balra haladunk, láthatjuk Kemény István különleges pantheonját, amelyen - nem meglepő módon - írók és költők szobrai szerepelnek a legkülönbözőbb korokból és műveltségből, jelesül Goethe, Kassák, Dante, Sade márki, no meg a többi fontos, és a posztmodernek. Közepén található a Literatura Magica névre keresztelt szobor, amelynek belsejében őrzik a szerző számára oly fontos, ihlet nevű misztériumot. A szobor tetején két nagyhatású kortárs magyar író, Krasznahorkai László és Bodor Ádám mellszobra található. Jelenleg némák, de higgyék el, amikor Kemény István erre jár, a maguk stílusában remek ötleteket súgnak neki.

Folytatva utunkat, ezen a falon ismeretlen szerző történelmi jelentőségű graffitijét találjuk: „Mi lett önből?” Most pedig jöjjenek utánam, mert megmutatom Kemény István egyik kedvenc zarándokhelyét: azt a falfelületet, amelyen a francia forradalom történetét stációszerűen ábrázoló hatalmas portrékat fogjuk megtekinteni. Mellettük mozaikszerűen rengeteg kép látható, melyek a világtörténelem nagy háborúit dokumentálják. Nem meglepő módon a szerző végeláthatatlan folyóiratraktárral is rendelkezik. A gyűjtemény legfontosabb darabjai, a francia forradalom korából származó Ősi Hírek magazin valamint a szentimentális ellenzéki lap, a Mi Lett Önből megrongálódtak, de nagyjából még olvashatók lapjaik.

Például ez az idézet az Ősi Hírek A „furcsa háború” (Kémjelentés 1800-ból) című cikkéből: „Dübörög a bajor föld. Ellenséges fúrópajzsok vonulnak alattunk nyugatnak, a francia határ felé. Nyomukban megsárgult fák, mérgezett források. De hát szeptember van! A fák talán maguktól sárgulnak! Ami pedig méregnek tűnik, az röpke árnyék a vízen. Az árnyékot Y. emigráns francia gróf tizenöt éves felesége, Caroline veti, amint férje, a szatír elől fut.” A Mi Lett Önből magazinban pedig olyan érdekességeket olvashatunk, mint egy interjúdráma az igazi mitológiai Helénával, aki egyébként Kemény István tudatalattijának uralkodónője és egyben gyakori sztárvendége is.

És most kérem, maradjunk csendben, előttünk a teniszpálya: itt laknak Kemény István gyönyörű, örökké fiatal, teniszruhás istenei, akik épp kipihenik az isteni meccset. Bemutatom Önöknek a gyönyörű Emit, Karolint és bátyjukat, a rejtélyes Ivánt. Ők azok, akikről Kemény regénye szereplőit mintázta. Karolin valójában Heléna egyik kevésbé antik alteregója, aki természetszerűleg lángra lobbantja az őt megpillantó férfiak szívét. Emi, a regény második fejezetének narrátora, azzal szórakoztatja magát, hogy megpróbál megmenteni egy ismeretlen férfit (aki nagy valószínűséggel maga Kemény István). A legfurcsább instrukciókkal látja el, és egy fantáziája teremtette városban kalauzolja végig áldozatát, akihez megállás nélkül beszél:

„Most pedig, ahogy ígértem, kedves, lesétálunk a Duna síkjáig lejtő utcák valamelyikén… Egy síremlékhez fogunk menni, amit neked feltétlenül meg kell mutatni. De ígérem, utána az első taxival már tényleg megyünk a szüleim lakásába, ahol kényeztetés vár rád. Ám most a következő szakaszunkat nehéz szívvel kezdem meg. Nyíltan bántani foglak.” Emi közben elregéli neki családjuk filmtörténetét: bátyját, Ivánt Michelangelo Antonioni Nagyításából, a bokorban pisztolyt tartó rejtélyes, gyilkos kéztől származtatja. Gyermekkora Andrej Tarkovszkij Iván gyermekkora című filmjének főhőséé, akinek alakjában megteremti Apollón modern gyermekét, a filmművészet istenét.

És most menjünk barátaim, mert felébresztjük az isteneket! Most láthatták, honnan erednek Az ellenség művészetében Kemény István prózapoétikájának csillapíthatatlan szavai. A posztmodern tombolásának idején, 1989-ben írta a nagyjából százoldalnyi szöveget, amelyben az akkori irodalmi divat szerint keverednek a regiszterek és intertextusok. A szöveg ennek megfelelően olyan hatást kelt, mintha valóban egy kivetített lélektájon járna az olvasó, és egy grandiózus álom részesévé lenne, amely egy párhuzamosan létező világról küld haditudósításokat.

A Magvető Kemény István ötvenedik születésnapja alkalmából csomagban adta ki újra az idők során beszerezhetetlenné vált Az ellenség művészetét a szintén elfeledett Család, gyerekek, autó című tárcagyűjteménnyel együtt. Tiszteletre méltó a kiadó kedves születésnapi gesztusa az író felé, és az a filológiai precizitás, ahogy a menthetetlenül klasszicizálódásnak indult Kemény-életművet próbálják egy sorozatba rendezni. Ráadásul a Magvető Kemény István 1980 és 2006 közt született verseiből, a jubileum alkalmából Állástalan táncosnő címmel kiadott egy válogatott verseskötetet is.

A mára már kissé divatjamúlt, de vitathatatlanul komoly és izgalmas posztmodern kísérlet, Az ellenség művészete mellett a Család, gyerekek, autó című tárcanovella-sorozat eredetileg az Élet és Irodalom hasábjain 1992 és 1996 között jelent meg. Ezekben a kissé sablonos urbánus szövegekben a szürke városi valóság enyészete némi szürreáliával és egy csipetnyi bolondsággal keveredik. Ebben a nyirokban pedig egy kívülálló, megterhelt, álmodozó fiatal férfi teper, aki az erősebb darabokat váltogatja a gyengébbekkel, míg végül a gyengeség lesz az úr. Így a Család, gyerekek, autó egészen biztos, hogy a Kemény-életmű eddigi legkevésbé sikerült darabja, amely most méltóképp Kemény divatjamúlt és nehezen befogadható művével egy csomagba került.

Tehát, kedves vendégeink, végeztünk: „itt két percen belül fénykép készül, kérjük, hagyják el a tájat!”

Forrás: revizoronline

Szerző: Hercsel Adél