(kiadvány: VS)

Költői regény a költőként is sikeres Rakovszky Zsuzsa harmadik regénye. Ki más vállalná fel, hogy az érzelmekre koncentrálva megírja egy női testbe bújtatott férfilélek gyötrelmeit, mint a női lélek boncolgatását már kétszer is sikeresen regénybe álmodó poéta. A VS című regény a Vay Saroltának született, életét saját választása alapján Vay Sándorként élni próbáló irodalmár életét és leginkább lelki csatáit mutatja be.

A regényből Vay Sándor/Sarolta gróf illetve grófnő életének egy rövid szakaszát, a svájci tulajdonképpeni emigrációt megelőző időszakot ismerhetjük meg. Az excentrikus figura a 19. század végének egyik ismert személyisége volt, bár életműve és élete mára már nagy részben feledésbe merült. Ez a különös, nőnek született és életét férfiként élő ember, a magyar irodalom tulajdonképpeni első transzszexuális írója, ma sem lenne könnyű helyzetben, jó száz évvel ezelőtt azonban a társadalom a másságot még olyan mértékben sem fogadta el, mint mai – egyáltalán nem elfogadó – magyar társadalmunk.

Vay Sarolta grófnő – az igazi – egy kissé egzaltált család elsőszülött gyermeke volt. Hazafias érzelmeket valló apja – aki Bem szárnysegédje volt a szabadságharc alatt – nyilván elsőszülött fiút szeretett volna, ezért az elvárásokkal és a normalitással szembeszállva leányát nadrágban járatta, és olyan nevelőt választott mellé – a regényben is megidézett Kászonyi Dánielt –, aki romantikus irodalmi hősök tömegével ismertette meg a nyiladozó értelmű gyermeket. A grófnőfelnőttként is férfiruhában járt, a dzsentrik gondtalan, tékozló életét élte, költőként kezdett publikálni, és később számos prózai művet publikált illetve újságcikket írt gróf Vay Sándor néven. Történeteiben a korabeli közéletben való jártasságát mutatja vagy inkább fitogtatja, mintegy Intim Pistaként. (A regényben szintén szereplő öccsét a legenda szerint szoknyában járatta apja gyermekkorában, bár nem feltétlenül ezért választott magának a későbbiekben „szoknyás” hivatást, és lett pappá.)

A regény nagyjából két, önsajnálattal teli hónap történetét öleli fel, amelyet a gróf/grófnő nagyrészt börtönben tölt, részben azért, mert csalárd módon látszólag feleségül vette egy klagenfurti polgárcsalád leányát, részben azért, mert a lány apjától pénzt csalt ki. A harmincéves, tehát élete fordulópontján lévő grófnőt (saját érzelmei szerint grófot) elmeorvosi vizsgálatnak vetik alá, hogy eldöntsék, beszámítható, és így felelősségre vonható-e mindezekért a cselekedetekért. S e krisztusi korban egyben lehetőséget kap a számvetésre is. A regény középső kétszáz oldala mintegy betétregényként bemutatja VS élettörténetét egészen bebörtönzéséig abban a lelkiállapotban visszatekintve, amelyben a világtól elszigetelt főhős éppen van.

Rakovszky Zsuzsa költői nyelvezete tökéletesen tükrözi a túláradó romantika világát. Elhisszük neki, hogy ezek a sorok bő száz évvel ezelőtt, Jókai korában születhettek, egy olyan ember tollából, aki tomboló hormonokkal, érzelmi viharokkal kísérve éli életét, miközben példaképei olyan romantikus hősök, mint D’Artagnan vagy Don Quijote, tehát feltétlenül férfiak. A fiktív szerző tehát valóban férfinak éli meg önmagát, felháborodik minden olyanon, ami visszakényszerítené őt női mivoltába (bár a regény végén egy ópiumos álom egyik jelenetében nagy szerelme szoknyás barátnőjeként jelenik meg, így kapunk egy apró utalást arra, realitásérzékét nem veszítette el teljesen).

A börtön, az elmeorvosi vizsgálat és szerelmének elvesztése olyan mértékű önsajnálatba taszítja a főhőst, ami többször az öngyilkosság gondolatát is előhozza benne. Azért a nyakatekert megfogalmazás, mert ugyan többször írja le, hogy közel került az öngyilkossághoz, ezt nem lehet komolyan venni, inkább egyfajta, a történet jelenében elhangzó segélykiáltás. A műfaj, a személyes napló és önéletrajz – amit csak néhányszor szakít meg egy külső szemlélő, a főszereplőt vizsgáló orvos jelenléte, jelentése – teljesen alkalmas is ennek a felfokozott lelkiállapotnak a közvetítésére.

A személyes napló túláradó romantikus megfogalmazása, a már-már nyavalygásba hajló fordulatok, történetszövés alapján, miután már legalább háromszor felmerült bennünk a kérdés, miért is nem vette komolyan VS saját, öngyilkos gondolatait, és vetett véget az egésznek, az olvasó egy ponton biztosan úgy érzi, hogy ez egy végtelenül túlírt regény. Ám a végén nem tudjuk pontosan, hogyan is olvastuk el alig néhány óra alatt. Így aztán elhisszük, hogy lehet egy normális, racionális, anekdotázó ember életében is egy-egy sötét időszak, amely a legmélyebb depressziót váltja ki belőle. Hogy VS életében valóban ennyire egocentrikus volt-e vagy sem, nem tudhatjuk, bár a valódi VS művei mást mutatnak.

Ez a regény azonban egy egomániás depresszióban (ha létezik ilyen állapot) szenvedő és lubickoló ember/asszony számadása, amit nehéz megérteni, hiszen azzal a helyzettel, amiben a főhős él, szinte lehetetlen azonosulni. Tekintsük egy szenvedő lélek palackpostájának, ugyanakkor a hazai LMBT tematikájú irodalom egyik nagyon fontos művének.

 

Forrás: szerepalapítvány / paddingon