A József Attila Kör elnöki pozíciója helyett megkaptad a József Attila-díjat. Megfelelő kiengesztelés ez?

Ne haragudj, de ennek a két dolognak mi köze van egymáshoz? A József Attila-díjat nem valami helyett kaptam, kiengesztelésre pedig nincsen szükségem, pláne, hogy remek kezekben látom a JAK-ot.

Minek tulajdonítod a díjat? Annak, hogy a szakmai szervezetek javaslatát valóban megfogadták a döntésnél, vagy inkább egy, a poétikádra vonatkozó kormányzati elismerésként kezeled?

Mivel a szakmai szervezetek közös listáján voltam jelölt, úgy gondolom, hogy egyértelműen szakmai döntésről van szó. A kormányzat egyrészt nem foglalkozik a „poétikámmal” szerencsére, másrészt meg tudható, hogy mit gondolok a kormány kultúrpolitikájáról, katasztrófa. De most nem is erről kell beszélni, hanem arról a botrányos eljárásról, ahogyan a szakmai szervezetek konszenzusos listáját az államtitkár önhatalmúlag megváltoztatta. Ez már tavaly is előfordult, akkor volt is tiltakozás Szőcs Géza cinikus és etikátlan eljárása ellen, mégis, idén még radikálisabban nyúlt bele a díjazottak listájába, hat nevet cserélt le, tulajdonképpen minden második díjazottat. Ez egyben a szakmai zsűri és a szakmai szervezetek arculcsapása, semmibevétele, olyasmi, ami a rendszerváltás óta nem fordult elő. Az én díjazásomat ez közvetlenül nem érintette, éppen ezért, mivel a szakmai szervezetek jelöltek, elfogadom a díjat és örülök is neki, de a díjátadóra nem mentem el.

Legutóbbi köteted A felesleges part címet viseli. Ebben feleleveníted Marszüasz mítoszát. Mi miatt tartottad fontosnak újra körbejárni a témát? Ha nem lennének divatosak ma a testelméletek, akkor is ilyen hangsúlyos lesz Marszüasz?

Számomra Marszüasz története nem csak a testi szenvedés miatt érdekes, hanem azért is, mert a művészet alapkérdését veti fel, a hübriszt, az istenekkel való szembeszállás sikerét és kudarcát. Emellett kétféle művészetszemlélet, az apollói és a dionüszoszi egymásnak feszülése is ott munkál a mélyén, mondjuk egy olyan összetett értelmezésről meg már nem is szólva, mint amilyen a Kerényié, aki az állati attribútumoktól való megszabadulásként olvassa Marszüasz megnyúzatását.

Forrás: Irodalmi Jelen