Sjón – a világ szeme. Varázsos, költői sűrűségű próza a Macskaróka
(kiadvány: A macskaróka)
Izland sok magyar számára távoli, egzotikus ország, noha nem másik földrészen található, hanem itt, Európában. Sokat megérthetett az, aki ott volt a nemrég zárult Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál egyik legélőbb könyvbemutatóján. Sjón, a Macskaróka című regény izlandi írója élőben is élvezetesen mesélt, érzékletes mondatokban válaszolt a Magvető Kiadó szerkesztője, Szegő János kérdéseire. Az 1962-ben született Sigurjón Birgir Sigurðsson fiatalon, tizenéves korában választotta a nevéből adódott rövidítést, a Sjón művésznevet, amely „látást” jelent. A belső és a kifelé való látást is, ami azért is pontos, mert Sjón szerint a költőnek a világ szemének kell lennie. „A világ résnyire nyitja jobbik szemét” – olvashatjuk a Macskaróka című regény egyik fejezetkezdő mondatában. Az ember: eleinte csak így szerepel a regényben. Csupán azt tudjuk, hogy a parányi, Isten háta mögötti helyen élő férfi a hatalmas hóban, fagyban, a lavinaveszély ellenére fogja a puskáját, és rókavadászatra indul. Sjón költőien sűrű mondatokban érzékelteti a vadász lépéseit a hóban, a vadászat rítusát, a mozgás ritmusát. Nem tudjuk még, ki ez a férfi. Maga az ember és az állat, kettőjük kapcsolata az érdekes, valamint a természet, amelyet az északiak különös módon tisztelnek. Hiszen benne élnek, annyira közel a természethez, annak részeként, hogy ezt mi nem is tudjuk igazán átérezni. A róka később morális, filozófiai kérdésekről is vitázik az emberrel, akit az elemi erejű lavina szinte halálra zúz. De a természet még hagy neki kis időt, hogy egy barlangban, magányosan, éhen-szomjan, testi fájdalommal és lázálmokkal agyongyötörten gondolatban is megmérkőzzön a rókával. A regény egyik legszebb része ez, ahogy „a villanyosság használatáról” beszélgetnek. A róka az emberrel. Akiről kiderül, hogy ő a falu tiszteletese. Mégse tiszteli az embert és a természetet. Sjón nagy varázsló, egészen különös a szöveg zeneisége, feszessége, az a dinamika és lassúság egyszerre, a szépség, fenségesség és a hétköznapiság, amely természetes módon fonódik össze ebben a gyönyörű történetben. Élet-halál harc ez, de a drámaiságban is ott a harmónia és a természetesség. Forrás: Papiruszportál (2012.04.27.) 2012-04-27 17:20:46
|
|