 A partra vetett kapitány - Máté Angi: Kapitány és Narancshal
(kiadvány: Kapitány és Narancshal)
Máté Angi első gyerekkönyve a Volt egyszer egy, amelyben rövid, lírai történetekben mesél nyárról, kőről, hidegről, alagútról és almafáról, és minden életre kell, zsong, zsibong, keresi a társát ebben a magánnyal és barátsággal teli világban. A második kötet is voltegyszeregy mesékből áll, de szellősebb, kevésbé sűrű. Az Ez egy susogó levél történetei is ugyanerről a vidékről származnak, de több bennük az ember és ettől több a szegénység és a segítés is hirtelen. A harmadik könyv, a Kapitány és Narancshal egy meseregény - mátéangis tömörséggel, de hosszabb, történetesebb szöveggel. A szereplők itt is kereső emberek, akik elindulnak a világba, hogy aztán visszataláljanak az otthonukba, ugyanoda és mégsem oda, mert az út során megismerik magukat, vágyaikat, világukat. A kötet megint új illusztrátorral jelent meg, most Rófusz Kinga festett csodálatos, felfelé, a létezés forrásafelé néző, egyszerre zárt, és végtelenül befogadó arcokat. Kéken úszunk a víz alatt, csak a Narancshal fénye vezet, hogy eltaláljunk a szabadsághoz. - Munkácsi Anna ajánlója
Furcsán kezdődik a történet, és szépen ér véget. Egy kapitány egy napon megunja a tengert, a hajót, és elhagyva legénységét, a szárazföldre telepszik. Néhány ingósága mellett csak befőttes üvegben tartott barátját, Narancshalat viszi magával az ismeretlen világba. Azonban nem sok sétálás kellett ahhoz, hogy visszavágyjon valamihez, amit már ismer, és nyugalmát egy folyó feletti hídon találta meg. Még parancsolt is egy kicsit, hogy napjai a régiekhez hasonlítsanak, azonban a sirályok, folyók nélküle is tudják, miként éljék napjaikat. Ennek a felismerésében és bánatában látta meg először a kapitány a gyönyörűséget, a szépséget, amit egy város adhat. És nem a rohanó, nyüzsgő város zaját, az emberek pezsgését, hanem az alkonyok és reggelek nyugalmát, a barátságos környezet szépségét. Ilyenkor lehet barátunk egy locsolókocsi, eligazítónk a Hold, és csak ilyenkor mesélheti el nekünk egy szék, hogyan is került este, egyedül egy rétre. Ezekben a történetekben bármi megtörténhet: beszélgethetünk a tátogó halunkkal, levelet kaphatunk egy ráktól, és rájöhetünk, hogy milyen fontos a barátság. Észrevehetjük, hogy mi mindenre csodálkozhatunk rá még azon a világon, ahol azt hisszük, hogy már minden történetet megírtak. Olyan dolgokat ismerhetünk meg, melyeket minden nap érzünk, látunk, de nem tudjuk, honnan, mire valók: mint például a metró szele, mely nap mint nap borzolja a hajunkat és belekap ruhánkba, de most el is meséli nekünk, mi is a célja - mert van neki! Ráismerünk, hogy valóban a lehetőségek világában élünk, de ezek nem onnan jönnek, ahonnan eddig vártuk őket. Ilyen szemmel nem láttuk még Budapestet, de a könyv olvasása után el is hisszük, hogy ilyen a valóság - hiszen mintha én is láttam volna már álmodozó széket a Gellért-hegyen. Máté Angi most sem fosztott meg minket csodálatos világától, amit úgy szomjazunk - és innánk még szavait az után is, hogy letettük a könyvet. Noha olvasásakor néha csak tátogunk, mint egy Narancshal, a mesék "Máté Angi kezdőknek" is ajánlottak. A "Volt egyszer egy"-szerű történeteknek az előbbiekhez képest most keretet ad Kapitány és Narancshal története, ami jó lehetőséget ad arra, hogy először belecsöppenjünk Máté Angi mesés világába. Munkácsi Anna Forrás: Pagony (2012.05.02.) 2012-05-11 17:46:33
|
 |
|
