Az idei Könyvhétre izgalmas újdonságokkal rukkolt elő a Magvető Kiadó. Spiró György esszékötete, a Magtár című, Parti Nagy Lajos, az Élet és Irodalom című hetilapban közölt Magyar népmeséinek kötetbe gyűjtött változata, a Fülkefor és vidéke, illetve Darvasi László Vándorló sírok című novelláskötete már most sikert aratott a standokon.

Spiró György Magtár című esszékötetében kortársakról, barátokról, klasszikus szerzőkről egyaránt ír. Major Tamásról és Molnár Gál Péterről szóló élvezetes, csípős, kíméletlenül kritikus esszéjén mégis átsüt a szeretet és megbecsülés. De kedvünk lesz újraolvasni Spiró ajánlatára a magyar irodalom elfelejtett remekműveit Jókaitól Mikszáthon át Móriczig, s átgondolni, hogy mi a Csehov-darabok titka, és hogy hol is vagyunk valójában, hogy hol is lehetünk otthon. A színházról szóló esszéje olyan aktuális, mintha egy napilap hasábjain lenne meg. "Élők és holtak között a társalgást nem lehet megakadályozni, erre való az irodalom." - jegyzi meg a kötetében Spiró György, aki nemcsak nagyszerű író, hanem remek olvasó is.

Bizonyára sokan vagyunk, akik hétről-hétre először a Páratlan oldalon nyitottuk ki az Élet és Irodalmat, hogy elolvassuk, miről mesél azon a héten Parti Nagy Lajos, műfajteremtő "egyperces" Magyra népmeséiben. Most a Fülkefor és vidéke című kötetben újraolvashatjuk az 2011 áprilisában kezdett sorozatot első évének termését. Az apró mesék első mondataiban sietve megnyugtat minket a szerző, hogy a jó király, I. Fülkeforr országában minden a legnagyobb rendben van, talán csak egy-egy apróságot nem igazítottak még a helyére, de az szóra sem volna érdemes, ha holmi bajkeverők nem volnának..."Ezek az álmesék, a népmese bizonyos elemeit, nyelvét imitáló teherbíró kisformák, abszurdok a rögvaló abszurditásáról, hazanzák, glosszák a helyzet margójára. Okom bőven volt rájuk, célom velük csak annyiban, hogy egy hagyományos, mégis szabad műformába ,,becsatornázzam" az írói, állampolgári köz-érzetemet." - írja a szerző.

Darvasi László Vándorló sírok című kötetének novellái akár az ókori Kínában, akár a keresztes háborúk idején vagy éppen saját korunk díszletei között játszódnak, van, ami mindegyik világban közös: a halottak bármikor föltámadhatnak. Néha csak az emlékek kísértenek, de a sírok szünet nélkül vándorolnak korokon és földrészeken át.

Darvasi e kötetében visszatér ahhoz a műfajhoz, amelyiknek az egyik legeredetibb és legkövetkezetesebb képviselője a magyar irodalomban: a Darvasi-novella nem rövid történet, hanem teljes világ, a hiányzó dolgok gazdag tárháza.

Forrás: Népszava (2012.06.09.)